Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Eduard Lohse: A szegények evangéliuma

Jézus tanításában, szavainak őskeresztény áthagyományozásában és az evangélisták üzenetében ezzel egyértelműen ki van fejtve, hogy Isten a szegény embereket, akik kérő kezüket feléje nyújtják, minden várakozáson felül megajándékozza, a gazdagok azonban figyelmetlenül elmennek az evangélium ezen igazsága mellett. Ez a prédikáció azonban nem fejt ki társadalom - politikai programot, amely a világban lévő igazságtalanságot akarja megszüntetni. Még csak jobb társadalmi rendet sem a- kar felállítani, amelyet határozott cselekvéssel meg lehetne valósítani. Az idők végén bekövetkező változásról beszél, amelyet Isten valósit meg, ahogyan Mária dicsőítő énekében olvashatjuk: "Ledönti a hatalmasokat a trónról és fölemeli az alázatosokat. Az éhezőket betölti jókkal, de a gazdagokat üresen küldi el” (Lk 1, 52k).

Ez megfelel annak az általános keresztény híradásnak, a- melyet egy őskeresztény fordulat - melyre Pál apostol a 2Kor- ban hivatkozik - igy fogalmaz meg: Bár Krisztus "gazdag volt, érettünk szegénnyé lett, hogy szegénysége által minket gazdaggá tegyen” (2Kor 8, 9). Krisztus gazdagsága abban állt, hogy ő Istennél volt. Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, amihez föltétlenül ragaszkodjék: kiüresitette magát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember - igy Írja le az ős keresztény himnusz, amit a Filippi levél fejt ki (2, 7k). Krisztus megalázta magát és szegény lett, azaz: emberré lett és magára vette az emberi sorsot. Engedelmes volt mindhalálig, éspedig a kereszthalálig (2,8). Kiüresitése révén minden mértéken felül ajándékozott meg minket, szegény és elveszett embereket, s egyúttal testvérévé tett. Szegénységünket tehát egyenesen emberi létünk sajátosságaként kell értenünk, gazdagságunkat pedig mint a közösséget Krisztussal. Ebben az ős keresztény kijelentésben nem arról van tehát szó, hogy Jézus külsőleg szegény életet élt. Szegénnyé válása sokkal inkább abban áll, hogy az isteni gazdagságot levetette és emberré lett. Ahogyan Luther Márton egyik egyházi énekében mondja: "Szegényen a földre jött, hogy könyörüljön rajtunk és a mennyben gazdaggá tegyen"

193