Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Élő imádság

amely Isten kegyelmével összekapcsolva olyan uj értékű életre vezet bennünket, melyet máskülönben nem tudnánk megszerezni. "A halál nyereség" - mondja Szent Pál (Fii. 1:21), mert testben élve el vagyunk választva Krisztustól; miután - az időtől függetlenül - elértük az életnek egy bizonyos mértékét, el kell vetnünk ezt a véges életet, hogy beléphessünk a végtelen életbe.

Az ortodox temetési szertartás középpontja - feltűnő módon - a nyitott koporsó, mert az elhunytat még testi és lelki teljességében látjuk, mindkettő az Egyházhoz tartozik. A testet elökészitették a temetésre; a test azonban nem pusztán külső ruhadarab, ahogyan látszólag istenfélő emberek szeretik mondani, amelyet elvetünk, hogy a lélek szabaddá váljon.A keresztény számára a test ennél sokkal többet jelent, semmi .sem történhet a lélekkel, amiben a test ne venne részt. A földi világról, és az isteni világról is, részben a testen keresztül szerzünk ismereteket. Minden szentség Isten ajándéka, melyet a lélek természetes cselekedetek révén kap meg; a keresztség vize, a bérmálás olaja, az Eucharisztia kenyere és bora, mind az anyagi világból származnak. Soha sem tehetünk se jót, se rosszat, amelyben ne állnánk kapcsolatban testünkkel. A testnek nem az a szerepe csupán, hogy a lélek benne megszülethessen, megérjen és azután elhagyja azt, hanem a test, az első naptól az utolsóig, mindenben a lélek munkatársa, a lélekkel együtt alkotja a teljes embert. Mintegy a lélek pecsétje hagy benne örök nyomot: a közös élet, amelyet együtt hordoztak. A lélekkel összefonódva a test a szentségeken keresztül, magához Jézus Krisztushoz kapcsolódik. Az O testében és vérében részesülünk. Ilymódon a test jogosan egyesül az isteni világgal, amellyel kapcsolatba kerül.

A test, lélek nélkül hulla, semmi közünk hozzá, a lélek pedig, test nélkül még a szenté - aki "egyenesen az égbe megy", sem élvezi azt a boldogságot, amelyet az egész emberi teremtmény hivatott élvezni az idők végeztével, amikor majd a lelken és testen keresztül Isten dicsősége fog ragyogni.

141