Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)
IV. Emberi hibák az Isten országában (II.)
46 szereted Egyházadat, még a valóban megtörtént botláso= kát, még a tagadhatatlanul szomorú emberi eltévelyedése» két sem viszed az uzsonnázó asztalhoz, nem terítgeted az ötórai tea alatt, nem vájkálsz bennük kéjelegve. Mondjátok: van=e olyan gyermek, vagy ha van, ugyan hogyan ítéltek arról a gyermekről, aki nemcsak szó nélkül hallgatja végig, amint idegenek megszólják és lerántják szüleit, hanem még maga is beáll a gúnyolódok és meg= szólók közé? Mit szólnátok ahhoz a magyar emberhez, aki külföldön utazik, ott egy társaságában Magyarországot szidják és szapulják — ő pedig beállana közéjük és együtt üvöltene a farkasokkal? Márpedig a te Egyházad nem kevésbbé anyád neked és hazád a te lelked számára, mint földi édesanyád és földi hazád a tested számára. JÉs anyádat szeretned kell, mégha arcán ráncok vannak is! És hazádhoz hűnek kell maradnom, mégha vezetői botló emberek lennének is ! Azt hiszem, aki mindezt nyugodtan megfontolja, nem fog hajótörést szenvedni hitében akkor sem, ha hibákat vesz észre az Isten országában is. Főként pedig akkor nem, ha azt is megfontolja, hogy Istennek ezekkel a hibákkal nagy céljai is vannak. II. Isten céljai a hibákkal. A) Mindenekelőtt is vegyük tekintetbe Istennek egyik tulajdonságát: irgalmasságát, türelmét. a) Hogy tűrheti el mindezt az Isten? «Miért nem sújt le villámaival azonnal arra, aki hibákkal és bűnökkel csúfítja az Isten országának virágos kertjét, az Egyház életét?!» . . . A türelmetlen ember így pattog és szeretne mindjárt közbecsapni. De nem így gondolkodik a türelmes Isten. Hogyan gondolkodik? Előttünk szinte érthetetlen türelem» mel és szeretettel. Úgy, ahogy azt a ma felolvasott evan» géliumi részben hallottuk. Hívja a bűnös vámost: Kövess engem ! Aztán leül a vámosok és bűnösök közé egy asztal» hoz, és mikor ezen a farizeusok megütköznek, így szól: «Nem szükséges az orvos az egészségeseknek, hanem a betegeknek. Mert nem jöttem az igazakat hívni, hanem a bűnösöket». (Máté 9, 12. 13.) íme, így gondolkozik az irgalmazó isteni ^türelem. b) Mily bölcsen figyelmeztet tehát Szent Ágoston : Nem szabad túlságosan fönnakadnunk a botrányokon, hiszen
