Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)

III. Emberi hibák az Isten országában (I.)

40

egyháziak közt, papok és apácák közt hibásak, bűnösök, nem odavalók? Vannak.

De . .. de, Testvéreim, hol nincsenek? Hol nincs emberi hiba és tökéletlenség, ahol tökéletlen és gyarló ember dolgozik? Vájjon van=e az emberi társadalomnak egyetlen egy osztálya, van=e társadalmi réteg, vagy foglalkozás, amelynek tagjai közt hitvány, bűnös és áruló ne találtatnék? De vájjon ezek miatt elítéli=e valaki azt az egész osztályt vagy hivatást? Nem! Csak éppen a papsággal, csak éppen az Egyházzal teszik ezt meg, azokkal, akik között éppen aránytalanul is kevesebb az emberi botlás, mint bármi más társadalmi osztályban ! Az utcán megy egy részeg munkás, kiabál és garázdálkodik, — mondja=e valaki: No lám, ilyenek a munkások? Kémkedés miatt halálra ítélnek egy ó'rmestert, — mondja=e valaki : No lám, ilyenek a katonák? Vagy ha valaki csakugyan megkockáztatná ezt a könnyelmű ítéletet, nem kapná=e méltán ezt a rendre* utasítást: Ugyan, kérlek, hogy lehet egynek a hibája után az egész társadalmi osztályt elítélni?

Mikor tehát Krisztus Egyházának ellenségei kéjelegve emlegetnek előttünk szomorú dolgokat, fájdalmas emberi bukásokat, legyünk tudatában, hogy a felük sem igaz, hogy a tizedrészük sem igaz, de ha van köztük csak egyetlen egy valóban megtörtént eset is, akkor se méltatlankodjunk, akkor se botránkozzunk, akkor se hitünkben tántorodjunk meg, hanem megrendült lélekkel térdeljünk le az 01tári= szentség elé, a megszomorított Krisztus elé, és mondjuk el némán az engesztelő szeretet imáját : Úr Jézus! Én pótolni akarom ennek a hűtlennek elmaradt hűségét is. Úgy fogok élni, hogy az én életem vigasztalására és engesztelésére legyen a te megszomorított Szent Szívednek. Amen.