Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)
III. Emberi hibák az Isten országában (I.)
32 És ilyen támadásokra meginognak, megzavarodnak, el= némulnak még legjobbjaink is. Valahogy úgy érzik magukat, mint egy jó gyermek érzi, mikor szüleiről kegyetlen emberek gonoszságokat és botrányokat beszélnek előtte. Legszíveseb= ben szeretnék az egészet nem elhinni, szeretnének a fecsegő= nek a szájára ütni . . . De ezzel az ügyet még nem intézték el. Jobb az egésznek nyíltan szemébe nézni. Ezért szentelem a mai és a következő beszédet ennek a nehéz, kényes és égető kérdésnek. Lehetséges=e, hogy az Egyház csakugyan az Isten országa, mikor emberi hibák és botlások is vannak történetében? Nézzünk egyszer nyil= tan szemébe minden vádaskodásnak. Keressük a feleletet, vájjon mi az oka annak, hogy hibák és bűnök voltak és vannak még az Egyházban is; és keressük azt a célt is, amiért Isten mindezt megengedi. Nincs semmi takarnivaíónk, Testvérek! Hiszem, hogy aki jóakarattal hallgatja végig ezeket az őszinte szavakat, lelke csak megerősödik szent Egyházunk iránti szeretetében. I. Az Egyház az emberek kezében. A) Kiindulás gyanánt ne felejtsünk el megfontolni egy alapvető igazságot: Az Úr emberekre, gyönge, esendő emberekre bízta evangéliumát. a) Az Istenfia munkájának folytatásával nem angyalokat bízott meg, hanem embereket. Nagy bizalom ez számunkra, de nagy próbáratétel is. Megrendítő bizalom és kitüntetés számunkra, hogy mi, gyönge emberek a lélek üdvének el= nyerésében egymásnak segíthetünk, egymásnak hasznára lehetünk. De nagy próbáratétel is, mert ahol csak emberek vannak, emberek dolgoznak, ott kiütköznek és megjelennek emberi vonások is, gyarlóságok, fogyatkozások, tökéletlen= ségek, bűnök is. Mert ahhoz, hogy a jót megtegyük, nem elég, hogy csak ismerjük azt. Valaki egy részeges munkást le akart beszélni az ivásról és nagy meggyőződéssel adta elő, mennyit árt az alkohol. A mi emberünk azt felelte: — Már pedig, kérem, a mi falunkban a doktor úr is nagyokat iszik, ő pedig csak tudhatja, hogy mi árt, mi nem árt! Persze, hogy tudhatja! Ha a jónak tudása elég volna annak követéséhez... De nem elég! Nem elég, mert a
