Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)

XVI. Ha nem az Isten országa jön el... (II.)

152

ton csalóka lázálmok után szaladgál, folyton a másik napra vár, hogy majd az hozza el az ideált, akkor kell jönnie! Minden emberi generáció századonként, tízévenként, éven= ként új meg új jelszavak után rohan, újból meg újból felölti a menyegzó's ruhát és várja a titokzatos, boldogító vőles gényt ... és folyton csalódik; csalódik, mert ott várja és ott keresi, ahol az nincs, és nem látja, nem akarja meglátni Azt, aki már eljött: meglátni Krisztust és az ő boldogító országát. Mindenfelé kapkodunk, tanácstalanok vagyunk, egyre új meg új vezéreket keresünk magunknak, csak éppen Kérész» telő Szent János szavát nem akarjuk meghallani, amit már majdnem 2000 évvel ezelőtt mondott a népnek Krisztus Urunkról: «Közietek áll az, kit ti nem ismertek». (Ján. 1,26.)

Igen, ez volt Szent János szava, de ez a múlt nagy tanú» sága is, minden emberi nyomorúságunkról és küzdelmeink» ről : közietek áll Krisztus és az általa hozott Isten=országa ; ti ezt nem ismeritek el: de akkor ne csodálkozzatok, hogy addig nem is lesz nyugalom és emberies élet a földön!

Ezt tanítja a múlt.

És mit tanít a jelen?

II. Mit tanít erről a jelen?

A) Az antik görög kornak egyik jellegzetes oltára volt a Pergamon=oltár, melynek faragásai az istenek és titánok harcát örökítették meg. Valamikép erre a döntő harcra kell gondolnunk, amikor a jelen kor szakadatlan kríziseinek mélyebb rúgói után kutatunk.

a) Mert aki korunk állandó válságait pusztán gazdasági vagy politikai okokkal magyarázná, okvetlenül téves és elég= télén magyarázathoz jutna. Egészen bizonyos ugyanis, hogy a felületen jelentkező válságjelek — még a gazdasági, szociális és politikai kérdésekben is — csak a mélyben tör= ténő szellemi erjedés, bomlás és rothadás fölszínre szálló gázbuborékjai.

Olyasvalami történik ma körülöttünk, mint mikor egy pompásan megépített és nagyszerűen felszerelt, hatalmas gyárüzemben egyszerre csak pislogni kezdenek a lámpák, akadozni a motorok, leállani a gépek — pedig jók a lámpák, jók a motorok, jók a gépek, csak . . . csak a viílanycentrálé= ban van valami zavar.

Az emberiséget tápláló villanycentrálé «az élő vizek