Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)

XIII. Isten országának terjesztése: a missziók

134

és;ha Ö oly nyomatékosan sürgeti a pogányok misszionálá= sát, hogy magyarázható, mi annak az oka, hogy még ma is — közel kétezer évvel Krisztus halála után — oly tömérdek pogány él a földön és oly lassan és nehezen halad a hithirdetés munkája?

Ez annyira nehéz kérdés, hogy erre a végső választ megadni nem is tudjuk. Az Isten titka, hogy miért van még ma is annyi pogány a földön. Erre is elmondhatjuk, amit az Isten mondott a prófétánál : «Nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és a ti utaitok nem az én utaim». ( íz. 55,8.) És elmondhatjuk, amit Szent Pál mond Istenről: «Mennyire megfoghatatlanok az ő ítéletei és felkutathatatlanok az ő útjai!» (Róm. 11, 3-5.)

De ha ez mind igaz is, és ha az is igaz, hogy a hittérítés gyöngébb eredményeit sokban magyarázza a hittérítő munka sok óriási és emberfeletti akadálya is — mint pl. a klimatikus és földrajzi nehézségek, a pogány népek ösztönszerű ide= genkedése stb. —, mondom, ha ez mind igaz is, mégis, ne tagadjuk, hogy rajtunk, keresztényeken is nagy felelősség nyugszik azért, hogy még ma is az emberiség nagyobb része messze van Krisztustól.

b) És most ne higyjétek, hogy arra gondolok, hogy nem támogatjuk eléggé a missziósokat anyagilag. Most egész más kérdést akarok feladni : vájjon mi, akik ezer éve vagyunk keresztények, úgy élünkbe, úgy viselkedünk=e, hogy az vonzó legyen a pogányok előtt Krisztus feljé? Vájjon mi, kereszté* nyék, jó reklámjai vagyunk=e az Űr Jézusnak azok előtt, akik még nem keresztények?

Feladom a kérdést — és szomorú választ kell rá adnom. Hányszor indult meg szépen — legjobb reményekkel egy=egy pogány nép megtérítése, mikor a hithirdetők mellett egyszercsak megjelentek Európa söpredékéből a kizsákmá* nyoló kalandorok, akik nemcsak magukat útáltatták meg, hanem az egész kereszténységet is. Csoda=e, ha az európai keresztények rossz példája, erkölcstelensége, lelketlensége, egymást gyilkoló háborúskodása nyQmán felvetődik a pogá* nyok közt a kérdés: hát ezért legyünk mi keresztényekké? Érdemes ezért kereszténnyé lenni.

Nem döbbenetes=e, hogy egy pogány törzsfőnök ezt vethette egyik hithirdetőnek szemébe: «Ha egy európai embernek a szeretet Istenéről beszélsz, mosolyogni fog ostobaságodon, de ha odaadsz neki egy pénzbankót, azonnal fölcsillan a szeme».