Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)

XIII. Isten országának terjesztése: a missziók

XIII.

Isten országának terjesztése: a missziók.

(Szentírás: Máté 28, 16—24.)

Krisztusban Kedves Testvéreim!

Az emberiség évezredes történelme óriási világbirodal= makat látott már keletkezni, de látta azokat elpusztulni is. Voltak országok, amelyekben a nap soha le nem ment — és elpusztultak azok is. Elpusztult Nagy Sándor birodalma, el a római császárok hatalma, el Napóleon uralma — vala= mennyi kardon épült és erőszakon, valamennyinek karddal és erőszakkal kellett elpusztulnia. Az ember által alkotott országok évszázadokig virágoznak, élnek, működnek, de aztán öregedni kezdenek, elgyengülnek, és végre is össze= omlanak.

Az általános szabály alól van azonban egy kivétel, egyetlenegy: az Isten országa. Van egy intézmény, egy szervezet, amely közel kétezer éve működik a földön és nemcsak meg nem öregedett, el nem gyöngült, hanem ma is lüktető, ifjú erő feszül tagjaiban és évről=évre egyre nagyobb területeket és új népeket hódít meg — a maga számára? — nem: isteni Alapítója számára, az Isten országa számára.

Alapítója nem volt generális, nem voltak ágyúi és had= seregei, mindössze 12 halászembere volt és mégis kiadta nekik a hallatlan parancsot: «Elmenvén, tanítsatok minden népet, megkeresztelvén őket az Atya, Fiú és Szentlélek nevében ... És íme én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig». (Máté 28, 19—20.)

Szédületes perspektíva! Hihetetlen parancs! És ami még hihetetlenebb : ezek a szavak a legteljesebb mértékben valóra váltak, az a 12 halász egy óriási világbirodalomnak lett oszlopává és ez a birodalom e szavak e hangzása óta soha többé nem bírt nyugodt maradni, érezte, hogy neki meg kell nyernie a világ minden népét, mindenkihez el kell vinnie az Isten országát.