Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)
XII. Hogyan dolgozzál mások lelkéért?
119 jetek meg ezért a közönséges szóért —, milyen toborzó rek= lámja a kereszténységnek egy ilyen teljesen hite szerint élő és hitében harmonikus életet találó tanár, orvos, mérnök, gyárigazgató, kereskedő, gazda, munkás, vállalkozó, aki nagyszerűen ért hivatalához s munkájához is, de e mellett ragaszkodó gyermeke keresztény vallásának is. Mikor az ilyen ember áhítattal megy a szentáldozáshoz, magába mélyedve vesz részt a szentmisén, elnéző a má= sok gyöngéihez, szigorú saját hibáihoz, megbízható minden szava, tiszta erkölcsű minden társalgása, boldog és harmo= nikus a családi élete . . . ebből az életből csak úgy árad a felemelő példa és melengető sugárzás a megfagyással küzdő emberi társadalomra! — Ah! Vannak még ilyen emberek? — kérded. — Vannak! — Sokan? — Azt nem tudom! De eggyel többen lesznek, ha te is ilyen leszel. És ezerrel többen lesznek, ha a te példádon ezren épülni tudnak. b) Igen : a mi jó példánk ! Mennyi lelket vezethetnénk ezzel vissza Istenhez! A nélkül, hogy talán tudnánk is róla. Csak majd az utolsó ítélet napján fogjuk örömmel észre= venni érdemeink között, amik fel vannak írva számunkra az élet könyvében. Kristóf bajor herceg sokat szeretett imádkozni a bluten= burgi kápolnában. Egy nap, mikor épp a kápolnából jött ki, találkozik egyik derék öreg földművesével. Beszédbe ele= gyedik vele és megkérdi, van=e valami kívánsága? — Nagyobbat, Uram, már úgysem tehetnél nekem, mint amit eddig tettél, — feleli a mi emberünk. — Hogyan? Mit tettem? — kérdi a herceg. — A fiam éveken át rossz utakon járt, hiába kértem, intettem, nem használt semmit. De egyszer észrevette, amint Te, Uram, bementéi a kápolnába, csendben utánad lopako= dott, és amint látta, hogy hogyan imádkozol, azóta egész más ember lett belőle. íme, aki engem látott, látta az Atyát is ! Aki az én példá= mat látja, közelebb jut általa az Atyához! B) A jó példaadás erejéről van a Szentírásnak egy rend= kívül szemléltető hasonlata. «Az igazak felvillannak és olyanok, mint a szikra, mely a nádasban tovahara= pódzik». (Bölcs, j, 7.) —olvassuk a Bölcseség Könyvében. a) Mint a szikra, mely a nádasban tovaharapódzik!
