Jöjjön el a Te országod. Tóth Tihamér veszprémi püspök utolsó szentbeszédei (Budapest, Szent István Társulat, 1940)
XII. Hogyan dolgozzál mások lelkéért?
Hogyan dolgozzál mások leikéért? (Szentírás: Máté 25, 14—30.) XII. Krisztusban Kedves Testvéreim! Abban a példabeszédben, amelyet az imént felolvastam előttetek, az Ur Jézus különös nyomatékkai hangsúlyozza azt a kötelességet, ami az Isten országának terjesztésében reánk vár: lelkiismeretesen felhasználni és közreműködé* sünkkel kamatoztatni azokat az ajándékokat, amiket Isten= tői kaptunk ! Hogy ki mennyit kapott, az nem tőle függ, az a teremtő Istennek akarata. Az egyik öt talentumot kapott — mai pén= zünkön kb. 35 ezer, pengőt—, a másik kettőt, a harmadik egyet. És mikor az Úr visszajön messzi útjáról és számonkéri szolgáitól a reájuk bízott értékeket, az öt talentumos újabb ötöt tud felmutatni munkája eredménye gyanánt, a két,talen= tumos újabb kettőt — és mindketten dicséretet nyernek. Aki azonban egy talentumot kapott, az, sajnos, nem használta fel azt produktív munkára, hanem óvatosan elásta és hasz= nálatlanul adta vissza gazdájának. Jól jegyezzük meg: ez az utóbbi nem lopta el a reábízott kincset, nem is tékozolta el, csak egyszerűen nem használta, kamatozás nélkül hagyta és mégis kemény ítéletet kellett ezért hallania Urától. Mert Isten — akit a példabeszéd ura jelképez — nem azért adta képességeinket, hogy elássuk azokat, hanem hogy felhasználjuk és az ő örök tervének megvalósítására munkába állítsuk. Csak nézzünk át egy kissé a másik táborba, Isten országa ellenségeinek táborába: bezzeg nem pihennek ottan és nem tétlenkednek ottan! Micsoda tervszerűséggel dolgoznak Krisztus ellenségei, micsoda aktivitással, fegyelmezettség* gél, áldozat= és munkakészséggel ! Nézzük csak azoknak saj= tóját, moziját, rádióját, színházát, nézzük csak azoknak csá= bitó és lélekrontó szórakozóhelyeit, nézzük azoknak irányi* tott áltudományát, — és állítsuk velük szembe az alvó
