Faber Frigyes Vilmos: Mindent Jézusért (Budapest, Szent István Társulat, 1940)

I. Fejezet. Jézus érdekel

30

szülői, tanítói, mesteri tekintélyünk latbavetése mind ilyen. Mindezek a módok jók és ha igazán szeretjük Jézust, egyiket sem hanyagolhatjuk el : a kínálkozó alkalommal, és amennyire helyzetünk és állásunk szerénysége megengedi, csak használjuk őket. Társulatunk tagjainak is szabad és kell mindezeket használnak, ahogy tudják. Valójában azonban csak egy igaz eszközünk van : az imádság.

Napjainkban az emberek nagyon keveset imádkoznak. Valóban szomorú látni, mily kevés hitük van az imában. Azt vélik, hogy mindent ügyességük és tevékenységük által érnek el. Azt hiszik, hogy ugyanazok az eszközök, melyek hazánkat nagy és büszke országgá tették,1 fogják Jézus érdekeit is elősegíteni és e földön uralmát elterjeszteni. Napjainkban csak azt hiszik az emberek, amit a szemükkel látnak. Ha a katolikusok valamihez fognak és külsőleg csak kevés sikert látnak, már levertek és azt gondolják, hogy misem lett belőle. Missziót tartottak, egy lélek üdvözült vagy egy halálos bűnt megakadályoztak, s mindez tizennégy napi munkába és ennyi és ennyi pénzbe került. Mily pazarlás — gondolják. Pedig Jézus kész lett volna újra leszállani a földre és magát ismét felfeszíttetni, hogy megakadályozza, hogy ez az egyetlen bűn Atyja dicsőségét beszennyezze. Ha nem tehetünk közzé számokat, ha nem mutathatunk fel nagy eredményeket, mint ahogy pl. a protestáns bibliatársaságok teszik, amelyek világgá kürtölik, hogy egymillió bibliát küldtek Kínába, de nem említik, hogy egy egész tartomány kínai asszonyai

1 Angliát érti ezen a szerző.