Faber Frigyes Vilmos: Mindent Jézusért (Budapest, Szent István Társulat, 1940)

I. Fejezet. Jézus érdekel

19

jesen elfelejtette az Istent ! Élnek, mintha Isten nem is volna. Nem mintha nyiltan fellázadnának ellene, hanem egyszerűen fel sem veszik, figyelmen kívül hagyják. Idegen lett saját világában, nyugodtan félre tették, mintha divatból kiment, vagy útban álló bálvány volna. Tudósok és politikusok megegyeznek ebben, kereskedők és pénzemberek legillendőbbnek tartják hallgatni az Istenről ; mert nehéz róla beszélni, vagy fogalmat alkotni anélkül, hogy túl sok teret ne engednének neki. Ez az Istent elfelejtő, Őt nem ismerő iszonyú helyzet rettenetes — s ha kegyelem nem léteznék, valóban azt mondhatnék — kétségbeejtő akadálya Jézus érdekeinek. Szinte halálosan elcsüggeszti szívünket, hisz mit is tehetnénk ily reménytelen ügyben, mint ez? Mégis meg kell kísérelnünk, hogy tegyünk. Mit nem lehet tenni egy-egy szentolvasóval, egy-egy megszentelt éremmel ! És nemde végtelen egyetlen szentmisének is az ereje?

Fájdalom, van sok vallásos ember is, aki az Isten dicsőségének nem adja meg az azt megillető helyet ; van sok, úgynevezett lelki ember is, aki nem adja neki mindenből a legjobbat. Ezeknél hiányzik a világosság, hogy felismerjék az Isten dicsőségét, mikor látják azt. Az ész és a mérséklet ürügye alatt nem ismerik föl a világ veszélyeit és a gonosz lelkek cselvetéseit, melyek az Istent meg akarják fosztani dicsőségétől. Nélkülözik azt a bátorságot, mely a világ véleményével dacolni mer, és a lelki erőt, hogy életüket hitük szerint irányítsák. Szegénykék ! Ők az Egyház igazi mételyei, pedig ezt egy pillanatra sem gyanítják. Valóban nagy érdeke Jézusnak, hogy ezek önmagukat és a dolgokat igazi világukban láthassák. Itt is van