Faber Frigyes Vilmos: Mindent Jézusért (Budapest, Szent István Társulat, 1940)

I. Fejezet. Jézus érdekel

16

hathatós kegyelmet nyert a haldoklókért való imádságra. «0 — kiáltott fel — e szegény teremtmények végső órái mily iszonyúak !» Valóban, ez a válságos perc, mely örökre határoz, az egyedül fontos dolog, mellyel e földön foglalkoznunk kell. Attólfogva, hogy e csodálatos kegyelmet nyerte, gyakran szinte hallotta a haldoklók sóhajait s ez oly nagy hatással volt reá, hogy ezután minden éjjel és nappal elmondotta az Egyház imáit a haldoklókért. Gyakran gondolkodott azokon a szavakon, melyeket az Ür kevéssel halála előtt önmagáról mondott : «A világ fejedelme eljött, de nem talált bennem semmit», mintha egész életünknek arra kellene irányulnia, hogy e szavakat halálunk órájára bizonyos mértékben magunkra alkalmazhassuk. Ugyanerről az apácáról mondják, hogy mikor a genfi püspök a rend templomának felszentelésére Szent Jeromos napján Annecy-be jött és a főnöknő a hat kápolna egyikét Szent József tiszteletére kívánta szenteltetni, e jó testvér forrón könyörgött, hogy a Jézus és Mária karjai között haldokló Szent József tiszteletére szenteljék. «0, kedves jó anyám,» — kiáltott fel — «az Isten tudtomra adta, hogy a haldokló Szent Józsefhez való ájtatosság által a haldoklók javára sok kegyelmet kíván adni». Minthogy Szent József nem ment azonnal a mennyekbe, mivel Jézus még nem nyitotta meg, hanem a poklok tornácába, az atyákhoz szállott le, a haldok’ók és a purgatóriumi lelkek javára igen hathatós ájtatosság, ha felajánljuk az Istennek azt a megnyugvást, melyet Szent József akkor tanúsított, amikor meg kellett halnia és Jézust és Máriát el kellett hagynia, és azt a szent türelmet, mellyel a húsvét hajnalát várta, mikor a fel-