Faber Frigyes Vilmos: Mindent Jézusért (Budapest, Szent István Társulat, 1940)
V. Fejezet. Szegénységünk kincsei
143 tunk felkeltsük. Puszta felajánlásuk is — ha tiszta szándékkal történik — már nagy valami és igen sokat használ, éppúgy, mint ahogy Jézus öt szentséges sebe, melyeket Urunk feltámadása után is megtartani méltóztatott — ámbár Jézus már nem imádkozik érettünk úgy, mint e földön — a mennyországban folyton esedezik az Atyánál érettünk. De nem szabad csak a tetteknél megállnunk. Ugyanazt a szándékot kell szívünkben felkeltenünk, mellyel Jézus, Mária, az angyalok vagy a szentek az illető cselekedeteket tették. Közbenjárásunkat ez még sikeresebbé és érdem- teljesebbé teszi. Ha akarjuk, azt is kívánhatjuk, vajha e cselekedetek ezerszeresen megsokszorozódnának, hogy így az Isten dicsősége egyre növekedjék. Nem is gondoljuk, mily sok bűnös tér meg, mily sok botrány szűnik meg, mint változik át a kegyelem harmata sűrű esővé, hogy gyümölcsöket teremjen az Egyházban, ha ezt az eljárást gyakoroljuk, s mi magunk sem leszünk hasonlók Gedeon gyapjúhoz, mely száraz maradt, míg körülötte mindent a harmat áztatott. 2 2. Jézus szent embersége. 1. Vegyük Urunknak szent megtestesülését. Felajánlhatjuk Istennek Jézus emberi lelkének tökéletességeit, kegyelmeit, tudományát, dicsőségét, szeretetét, mellyel Istent e pillanatban szereti és mindazt a szeretetet, mellyel őt az egész örökkévalóságon keresztül szeretni fogja. Kérhetjük valamely bűnös lélek megtérését Jézus szent lelkének szépsége és fénye által, mely most oly fényesen ragyog a mennyei Jeruzsálemre, hogy «nincs Faber : Mindent Jézusért. 10
