Faber Frigyes Vilmos: Mindent Jézusért (Budapest, Szent István Társulat, 1940)
IV. Fejezet. A közbenjáró imádság
121 Montefalcoi Szent Klára életében olvassuk, hogy egyszer egy súlyos bűnökkel terhelt személyért imádkozott, ki a megtérést élete végére akarta halasztani. Mikor imádkozni kezdett, kétszer is úgy érezte, mintha valami rejtett hatalom visszataszítaná őt az imádságtól s benső hangot hallott, mely azt mondotta, ne imádkozzék érte, mert meghallgatást nem talál. Mindamellett harmadszor is neki látott az imádságnak, s a következő módon meg is nyerte a bűnös megtérését. Ügy állt Krisztus, a mennyei bíró elé, mintha annak az embernek minden bűne őt terhelné, s kötelezte magát, hogy elégtételt nyújt érte s elviseli mindazokat a büntetéseket, melyeket az isteni igazságosság rendje megkíván, míg az isteni jóság megtérést nem ad annak a léleknek. Ez annyira tetszett Urunknak, hogy a megátalkodott bűnös azonnal megtért s azután jámborul élt. Szent Terézia azért alapítja zárdáit, hogy az apácák esedezzenek azok megtéréséért, akik Istent oly sokszor megbántják, és kiváltképen az Egyház védelmezőiért, akik az igazság mellett küzdenek. Életírója, Yepes mondja, hogy egész éjeket töltött imádságban és sírásban a lelkek megtéréséért, különösen azokért, akik tévelybe merültek, és hogy ezer életet is adott volna egy lélek megtéréséért. Az egész negyven év alatt, melyet így imádkozva töltött, semmit sem kért Istentől annyira, mint dicsőségének növekedését s Egyházának terjedését s kész volt bármeddig a tisztítótűzben szenvedni, hogy az emberek jobban megismerjék és szeressék az Istent. Hasonló szellemmel ajánlotta Pazzi Szent Mária Magdolna az ő apácáinak, hogy buzgón imádkozzanak a lelkek üdvösségéért és a bűnösök meg
