Faber Frigyes Vilmos: Mindent Jézusért (Budapest, Szent István Társulat, 1940)

I. Fejezet. Jézus érdekel

7

az Isten iránt viseltetik és ezt drága jó Anyánk szeplőtelen szívének rendkívüli szeretetével koronázzuk meg : mindez meg sem közelíti, legfeljebb csak szegényesen utánozza azt a szeretetet, melyet Jézus érzett és érez mindegyikünk iránt, bármily alacsonyak, méltatlanok és vétkesek legyünk is. Ismerjük saját méltatlanságunkat, gyűlöljük önmagunkat elkövetett vétkeinkért, bosszant aljasságunk, ingerlékenységünk és nyomorult- ságunk, mégis, mindezek ellenére, kimondhatatlan szeretettel szeret minket és ha szükséges volna, kész volna, mint egyik szolgájának kijelentette, az égből leszállani, hogy bármelyikünkért ismét megfeszítsék.

Nem csupán az itt a csoda, hogy minket oly nagyon szeret, hanem az, hogy egyáltalában szeret. Ha megfontoljuk, kicsoda ő és mik vagyunk mi, formálhatunk-e valami jogot szeretetére mással, mint azzal, hogy nyo- morultságunk igen nagy s nélküle reménytelen ? Igényeink nem lehetnek reá, csak azok, melyeket irántunk való szeretete talált ki. Mi lehet a szeretetre méltatlanabb, mi lehet kevésbbé nemeslelkű, mi háládatlanabb, mint mi? Mégis szeret minket ! Miként felejthetjük el ezt? Hogyan érdekelhet még más valami minket, mint az a nagy szeretet, melyet Istennek elesett teremtményei iránt mutatott? Szinte csodálatos, hogyan végezhetjük napi kötelességeinket, és hogy mint a szerelmesek, nem felejtünk el enni, inni és aludni, midőn érezzük, hogy a mindenható, legbölcsebb, legszeretőbb, legszebb örökkévaló Isten leggyöngédebb és legforróbb szeretetének tárgyai vagyunk. Hihetetlen csoda! Annyi áldással halmoz el minket, hogy jóformán el sem viselhetjük, annyi kegyelemben részesít, hogy számot sem tudunk