Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
II. Könyv. Az Oltáriszentség és az ájtatossági gyakorlatok
95 Élete Atyja szüntelen imádásában telt el. Alázatosan hódolt előtte, mint szent emberségének teremtője előtt. Mélységes tisztelettel viseltetett iránta. Ennek alapja az volt, hogy tökéletesen ismerte az Atya tökéletességeit. Valódi imádás volt ez, mert nagyon is átérezte emberi lelkének semmiségét. A dicséret, amelyet a legszentebb Szentháromságnak nyújtott ebben az elrejtett életben, végtelenül fölülmúlja azt az imádást, amelyet a világ neki nyújthat. Szent Szívének minden érzése végtelen értékű volt, és minthogy oly sok érzése volt, méltán mondhatjuk, hogy az ő Szíve Istent minden pillanatban végtelenül megdicsőítette. Minden érzése egyúttal a legmélyebb imádás volt. Ő azonban nem volt megelégedve Szent Anyjá- dicsőséges hódolásával, azért magával ragadta Anyjának szeplőtelen szívét is. Sajátjával egyesítette Mária szívének csodálatos erejét és kimondhatatlan kincsét. Mintha ezek a kincsek az övéit némileg kiegészítenék. Ehhez a dicsérethez, ehhez az imádáshoz hozzá kell csatolnunk még azt a csendes és kimondhatatlan „Te Deum“-ot, hálaadást, melyet Jézus, életének minden pillanatában, Isten felsége elé küldött. Ki tudja elképzelni azt, micsoda hálaadást végzett Jézus lelke a személyes egység (unio hypostatica) öröméért és kiváltságáért és azokért a csodákért és áldásokért, amelyek ezt kísérték?! Ki tudja elképzelni, hogyan ölelte fel az a hálaadás a Teremtőnek a teremtményekkel szemben való jótéteményeit?! Semmi sem hasonlítható össze Jézus Szentséges Szívének azzal a hálaadásával, amelyet Mária ölén már Istenhez való legcsekélyebb fel- emelkedésével végez. Ha az összes angyali karok egész lényüket tüzbe vetnék, szépségükkel és minden kiválóságukkal együtt és ezt elégetnék, mint tömjént a Legfelségesebb színe előtt, — micsoda hódolat lenne ez! — Jézus hálaadása mellett, mégis annyira eltörpül, hogy említésre sem méltó. Jézus életében egyesült az utasnak (viator) és a rév- bejutottnak (comprehensor) látszólag össze nem egyez-