Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

II. Könyv. Az Oltáriszentség és az ájtatossági gyakorlatok

74

2. FEJEZET.

Az Eucharisztia szelleme.

Az Úr Jézus az Oltáriszentségben sokféle életet él.

Bizonyos értelemben mondhatjuk, hogy: többféle külső életet. Mert hiszen minden tabernákulumban, ahol csak őrzik, más-más bánásmódban részesül, és a kegyelem különböző csodáit hajtja végre. Meghallgatja a szükséget szenvedők és gondterhesek legkülönbözőbb kéréseit, hosz- szabb vagy rövidebb ideig időzik itt: s az emberek szere- tetének más és más fokát tapasztalja. Ebben az értelemben mondhatjuk azt, hogy minden átváltoztatott ostyának mintegy saját élettörténete van.

Azonban nem erre gondolunk, amikor azt mondjuk, hogy Jézus Krisztus élete az Eucharisztiában sokféle. Amire mi gondolunk, az lelki jellegű, benső és misztikus élet.

A nagy Szentségben való élete különbözik az égben folytatott életétől. Itteni élete más feltételeknek van alávetve és sajátságos törvényeket követ.

Krisztus élete a misztikus halál állapota. Ebben az életben lemondott emberi érzékeinek használatáról. Az imádásraméltó szent Ostyában nem emberi szemével lát és nem emberi fülével hall. Érzékeinek tevékenységét teljesen elnyomja és beletemetkezik ebbe a misztikus halálba, hogy kevesebb félelemmel, de nem kevesebb tisztelettel illethessük; ezáltal éri el azt, hogy titokteljes jelenlétéhez nagyobb bizalommal, de ugyanolyan nagy alázattal is közeledjünk.

De eltekintve ettől, vannak belső érzékei is, amelyek segítségével az Oltáriszentségben tevékeny és szemlélődő, szegény és mégis istenien gazdag, szenvedő és mégis dicsőséges életet folytat, Ahányféle megnyilvánulása van a hívők lelkiéletének, éppenolyan sokszerű élete van Jézusnak ebben a Szentségben. Az apostoli lelkű hithirdető, az apáca, a magányos remete, az üzletet kötő kereskedő,