Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
I. Könyv. Az Eucharisztia Isten legmagasztosabb műve
62 szegény földre az ‘átlényegülés titkában! A szentáldo- zásban pedig az Istenember nem csupán rajtunk kívül létezik, hanem bennünk is olyan bensőséges és olyan valóságos egyesülésben, hogy nem találunk rá kifejezést. Ezek után vájjon ki kételkedhetik még abban, hogy az átlényegülés titka felülmúlja az üdvözültek égi dicsőségét?! Tulajdonképpen ezzel nem mondtunk mást, csak azt, hogy Isten dicsősége sokkal nagyobb és szebb a mienknél. ★ Semmi sem vezet bennünket oly mélyen Isten mélységeibe, mint ez a fölséges titok. „Tradidit mundum disputationibus", vagyis Isten a világot az emberi vizsgálódások tárgyává tette, mondja a bölcs. Az anyagi világot tudományos vizsgálódásaink rendelkezésére bocsátotta, de éppúgy hív bennünket a katolikus teológiában szellemi világunk sokkal magasztosabb vizsgálatára. Jézussal együtt mélységről mélységre szállunk alá és nem tudjuk azt, hol az ő csendes otthona és hol merül ki szeretetének végtelen lealázottsága. Új bölcsességet, áhítatot, szeretetet tanulunk itt. Azonban maga a fény, amelynek világánál mindezt látjuk, mindig gyengül, éppen a mélység miatt, amelybe leszálltunk. A Capri-i azurbarlangban a fény megváltoztatja színét és égszínkék, vagy tengerszínkék színben jelenik meg. Éppúgy világít nekünk, ha leszállunk ennek a titoknak mélységeibe, a hit és az értelem világossága. Azonban mintha a természetük megváltozott volna és mintha teljesen átalakultak volna, s így az isteni hatásoknak dicsőségét mintha jobban láthatnék. Áhítatunk számára micsoda tág terület nyílik itt! Amilyen mértékben szemléltük Krisztus Urunkat mélységes lealázkodásában, — amint az egész teremtésben szinte lehető legmélyebb mélységet kereste — éppoly mértékben fog bennünket kényszeríteni szívünk szere- tete, hogy gyenge képességeink szerint kövessük és bensőséges alázattal imádjuk őt szentségi jelenlétében. Semmi sem tanít bennünket annyira alázatra, mint ez
