Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
I. Könyv. Az Eucharisztia Isten legmagasztosabb műve
51 Nekem úgy tetszik, hogy a megtestesülés éppoly következetesen, logikusan levezethető a teremtés titkából, mint az átlényegülés a megtestesülésből. S ha ez nem így lenne, akkor az egész teológia csupán a vélemények tarka zűrzavara lenne. III. A megigazulás és az átlényegülés. A megtestesülés levezethető a teremtésből, s azt megkoronázza, betetőzi. A megtestesülés további következménye, s mintegy gyönyörű gyümölcse a megigazulás (iustificatio). A bűnös ember megigazulása bizonyára Isten legszebb művei közé tartozik, és megérdemli, hogy a legnagyobb szeretettel elmélkedjünk róla. Ha csak úgy tekintjük a megigazulást, mint a bűn állapotából a megszentelő kegyelem álapotába való átmenetet, tekintet nélkül azokra az intézkedésekre, amelyek távolabbról, vagy közelebbről abban bennfoglaltatnak, akkor is azt fogjuk találni, hogy tele van csodával és világosan feltünteti az isteni tevékenység sajátságos jellegét. A megigazulás mindig csak egy pillanat műve, akár a kereszt- ségben nyeri el az öntudatlan gyermek, akár a törede- lem szentségével kapcsolatban a felnőtt bűnös. A kegyelmi élet első pillanata egyben a bűnös élet utolsó pillanata is, sőt magának a bűnnek halála. A megigazulás létrehozásában semmiféle harmadik személy sem játszik szerepet. Isten nem szorul sem angyalra, sem szentre, mint közvetítőre, hanem közvetlenül közli a kegyelmet az ember leikével. Nem csupán az isteni akarat cselekedete ez, hanem közli velünk magát az isteni természetet is. A megigazulás nagyobb mü. mint a teremtés és pedig több okból. Először is: feltételezi a megtestesülést. Azután: a teremtett világ tisztán a semmiből lett, míg a megigazulásnak előbb még egy ellenálló akadályt 4*
