Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk

303 Nem kimondhatatlan boldogság-e tehát, katolikus­nak lenni?! A hit gyönyörű adomány! Gondoljatok arra, hogy' közli velünk a hit az Egyház minden dicsőségét. Mintha csak öröklött javaink lennének, — s valóban azok is. Vértanük Egyháza a mi Egyházunk. Sohasem öregszik, hanem mindig fiatal és üde marad, mint a Szenthárom­ság. Mindig szűz, mint Mária. Mindig vér borítja, mint a vértanúkat. Mindig bátran bizonyságot tesz, mint a hit­vallók. Mindig ártatlanul szenved, mint az ártatlan kis­dedek. S ez az Egyház győzelmi dalt zeng állandóan az ég felé, még az üldözések zivatarában is. Ó, ha már ismerjük Jézust, mennyire kellene magasz­talnunk Istent, hogy nem a pátriárkák és próféták korá­ban, az Oltáriszentség alapítása előtt születtünk. Meny­nyire vágytak azok látni a mi napjainkat és nem lát­hatták! Sőt ügy tűnik fel előttünk, mintha mi, mai kereszté­nyek, még az ókeresztény időknél is több előnyben része­sülnénk, mert hiszen minél tovább küzd az Egyház a vi­lággal, annál tiszteletreméltóbbnak látszik. Kegyelmi győ­zelmei annál pompásabbaknak tűnnek fel, s isteni utai annál csodálatosabbakká válnak. Az idő nem von baráz­dákat homlokára, hanem napról-napra fokozódik szép­sége és fiatalos üdesége. Minél jobban megismerjük, an­nál jobban növekszik szemünkben szépsége és hatalma. Tekintete ragyogóbbnak, hangja kedvesebbnek, karja erősebbnek tűnik fel. Egész lénye egyre jobban hasonlít az édesanya gyengéd szeretetéhez. Ó áldott Anyaszentegyház, szívünk egyedüli kincse! Micsoda kimondhatatlanul nagy szerencse a te gyerme­kednek, katolikusnak lennil

Next

/
Thumbnails
Contents