Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk
290 azt a képet, amely ma az egész Egyházban Isten szeme elé tárul. Ó, micsoda öröm az, amit az Egyház ebben az órában Istenhez küld fel az elnyert végtelen dicsőség miatt! Valóban úgy tűnik fel, mintha a világ nem bukott volna el. Gondolkodjunk el ezen ... S ezeknél a gondolatoknál gyönyör és elragadtatás tölti el lelkünket az ezer és ezer szentmise láttára, amelyeket az egész világon bemutatnak. A boldog örvendezés és ujjongás hangjai szállnak fel a hálás teremtményektől az irgalmas Teremtő felségéhez. Mennyi körmenet! S mindegyik zászlaján ott játszadozik a napsugár, amint elvonulnak a nagyvárosok főútvonalain, keresztény falvak virággal borított utcáin, világhírű dómok ősrégi boltívei alatt, vagy a szemináriumok csendes folyosóin. A sokféle arcszín, a sok különböző nyelv, mindmegannyi új bizonyítéka annak a csodálatos hitegységnek, amelyet mindnyájan örvendezéssel vallanak. Hány díszes, virágokkal felékesített oltárra helyezik ki, vagy veszik le áldásra ezt a nagy Szentséget. Fénylő gyertyák koszorúzzák és tömjénfüst illata száll fel hozzá. Ezer és ezer szív imádva borul le előtte és felcsendül a régi szent énekek örvendező dallama. A hit és szeretet micsoda megnyilvánulásait állítja szemünk elé ez a körmenet! A nyári levegőt mindenütt betölti az ének. A kerteket megfosztják legszebb virágaiktól, hogy az Oltári- szentségben rejtőzködő Isten lábai elé szórják. A templom-tornyok harangok zúgásától remegnek. Az ágyúk dörögnek az Andok szakadékaiban és az Appenninek völgyeiben. A kikötők hajói a tengeröblökben lobogó zászlóikkal festői látványt nyújtanak. A királyságok és köztársaságok katonái díszruhában köszöntik a királyok Királyát. A trónján ülő pápa és a falusi iskolás leány, a zárdák szüzei és magányos cellák remetéi, püspökök és más magas egyházi méltóságok, az Egyház egyszerű papjai,
