Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk

283

ben elmondja bűneit, hibáit, mint legfőbb, legjobb és leg- szeretőbb gyóntató atyjának. Mások ismét szívük királyának hódolnak és folyton csak magasztalják.

Egyesek tanulni akarnak tőle, mint tanítójuktól és prófétájuktól. Mások menedéket keresnek nála, mint Teremtőjüknél.

Némelyek istenségének örvendenek, mások szent emberségének. Ismét mások az egyházi év szent titkai fölött elmélkednek.

Sokan különböző napokon különböző címeken látogatják meg: mint Istent, testvért, majd mint pásztort, az Egyház fejét stb.

Vannak, akik azért jönnek, hogy imádják vagy kéréseiket terjesszék elébe, kegyelemért esedezzenek, hálát adjanak, vagy vigaszát kérjék. De mindnyájan szerétéiből látogatják meg. És akiket a szeretet hoz ide, azok előtt feltárja kegyelemben bővelkedő égi hatalmát és jóságának forrásait. E források pedig oly természetfölöttiek, hogy közülük a teremtett világ egyetlen egyet sem tud kiérdemelni.

Az Oltáriszentség ötödik titka a szentségkitétel. Az Egyház anyai gondoskodásának ez a legnagyobb bizonyítéka, amit gyermekeinek adhat.

A híres De Ponte szerint1 az Oltáriszentség szemlélete „az imádság leggazdagabb ütőere“. Ezért kívánja, hogy mise alatt Úrfelmutatáskor alázatosan tekintsünk fel, s vessünk egy röpke pillantást az imádásra felemelt isteni Üdvözítőre. Legyünk olyanok, mint Zacheus, aki nem törődve a tömeggel, alacsony termete ellenére látni akarta a jóságos Mestert.

Ha pedig az Egyház több órás imádásra helyezi ki a legm. Oltáriszentséget, az ima szellemének micsoda gazdagsága tárul elénk.

Lanzi három ájtatossági módszert ajánl azok számára,

1 Dux spiritualis, tract. I. c. XXI. — De Ponte Lajos S. J. hires lelkivezető és kedvelt aszkétikus író. Megh. 1624. febr. 16-án Valla- dolidban. Klasszikus elmélkedéseket írt a hit fontosabb titkairól. II. Ferdinand csaknem szószerint tudta az egész könyvet.