Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
I. Könyv. Az Eucharisztia Isten legmagasztosabb műve
27 ságot, sok fáradságot, munkát és virrasztást kívánna is meg az Úr az átváltoztatáshoz — még ez sem lenne drága ár ekkora hatalom gyakorlásáért. Hiszen tekintetbe kell vennünk a véghez vitt cselekmény bámulatos fenségét. De nem így van! Csak öt rövid szócska és minden megtörtént! Mi könnyebb ennél? Csodálatosan könnyű ez, csaknem azt hihetnők, hogy veszélyesen könnyű, mert szinte veszélyezteti a hitet és a tiszteletet! De miért mindez a könnyűség? Ugyanazért, amiért a sok-sok pap: miértünk, a mi javunkra. A szeretetnek egy újabb csodája ez. Könnyen hozzáférhetővé válni; a szentmisében megsokszorozódni; lanyha papokat az átváltoztatáshoz meghívni; egyre több szentségházban jelen lenni; és egyre több szegény lakásba ellátogatni, — ezt óhajtja Jézus. Majdnem azt mondtam, hogy mindez nemcsak miértünk történik; mert ez éppen annyira az ő érdeke is, mint a mienk. Neki gyönyörűsége telik abban, hogy az emberek fiaival lehet, és micsoda hála illeti meg, ha saját barátait keresi? Ó éppen ez az a csoda, amely megkoronázza a többi csodát, a csodálatos dolgok közül ez a szívbemarkolóbb, az igazságok közül ez a legmegragadóbb; összes kötelezettségeink közül ennek kell bennünket leginkább viszontszeretetre kényszerítenie. Ó Uram, nincs a földön olyan mérték, amely meg tudná mérni szeretetednek eme csodáit, de az ember hálátlanságával csaknem ezt is felül tudja múlni. Nem hitetlenségével, mert ez még megbocsátható, hiszen te oly páratlanul jóságos vagy. De igenis azzal a hidegséggel, amellyel viszonozza lángoló és gyöngéd szereteted adományát. Hiszen Te önmagad adod, legdrágább isteni életedet. ★ Ezzel el is végeztem feladatom legnehezebb részét. Ha vettetek magatoknak annyi fáradságot, s ezt a fejezetet türelmesen végigtanultátok, akkor később hálásak lesztek