Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk
268 Egy másik példa ugyanerre a kegyelemre Limai Szent Róza. Ha áldozáshoz járult, angyalnak tűnt fel, úgyhogy még a papot is csodálatba ejtette. Ha valaki ama hatások iránt érdeklődött, amiket az Oltáriszentség benne müveit, dadogva felelte, hogy nem tudja magát szóval kifejezni, de úgy tetszik neki, mintha Isten teljesen beléje költöznék, s ez olyan örömmel árasztja el, hogy a mindennapi életben ehhez hasonlót nem lehet találni. Az isteni eledeltől elmúlt az éhsége és úgy megerősítette, hogy a templomból jövet léptei könnyedek és határozottak voltak, míg menet gyakran kellett az úton pihenőket tartania, hogy lélekzethez jusson. Eny- nyire kimerítette a sok böjt, a virrasztás és az egyéb önmegtagadás. Rokonai rögtön észrevették rajta az Ol- táriszentségnek ezt a hatását. Mihelyt ugyanis a templomból hazatért, szobájába vonult és ott maradt éjjelig. Ha este étkezésre szólították fel, azt felelte, hogy semmit sem tud enni. Egyszer nyolc napot töltött étel nélkül. Valahányszor negyven órás imádásra helyezték ki az Oltáriszentséget, az egész időt térdenállva, imában töltötte. Folignói Szent Angela tizenkét évig csak az Eucha- risztiával táplálkozott. Ugyanez történt Istenben boldogult Lidwinával, Rieti Szent Kolumbával, Dominica del Paradiso-val, kik a böjti időkben semmi mással nem táplálkoztak. A szent életű Modoc püspök negyven napon át csak az Oltáriszentséget vette magához és erősebbnek látszott, mint máskor. Ugyanígy éltek Szent Koletta, Alkantarai Péter és sokan mások, főleg a remeték közül.1 Mindez szentekkel történt meg. Bátran hihetjük azért, hogy megtörténhetett a szentek királynéjával, Szűz Máriával is. Megvontuk tehát az eddigiekben a párhuzamot az angyalok és az Oltáriszentség, valamint a Boldogságos ‘ Hasonló jelenséget említenek korunkban konnersreuti Neumann Terézről is.
