Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk

266

masabb a táplálék, mint a táplálkozó. Nem olyan eledel ez, amelyet átformálni lehet; ellenkezőleg, itt az eledel alakítja át az embert és egy felsőbb légkörbe emeli. Néhány esetben pedig mintha az egész élet átalakulását idézné elő. A természetfölötti élet bizonyos fokban felszívja a természetes életet és az ember már nem a föld terményeiből, hanem a kegyelemből és az égből él. Az eledel, ami a táplálkozó számára azelőtt kívánatos volt, most csak undort ébreszt benne és a gyomor nem akar táplálékot sem felvenni, sem magában tartani*. Ezután több példát sorol fel, amelyek megvilágítják azt az adományt, amelyet a Bold. Szűz is elnyert, — hitünk szerint.

Sokan Úgy képzelik, hogy régmúlt századokban az ilyen híreket könnyű hiszékenységgel fogadták az emberek, s ezt az akkori idők fejletlen tudományával akarják megmagyarázni. De ez nagy tévedés. Az ilyen dolgokban az emberek első gondolata minden időben a kételkedés és a tények tüzetesebb kivizsgálásának a kívánsága volt.

1225-ben tudomást szerzett Lincoln Hugo püspök egy leicesteri apácáról, aki hét év óta semmi táplálékot nem vett magához, hanem csak az Eucharisztiából, a vasárnapi szentáldozásokból élt. Kezdetben semmit sem hitt el, hanem megbízott tizenöt egyént, hogy tizenöt napon keresztül, mint éber kémek figyeljék és egy pillanatra se tévesszék szem elől. De az apáca az egész idő alatt megőrizte egészségét és testi erejét, pedig semmi táplálékot sem vett magához. A püspök így meggyőződött a hír valódiságáról.

Unterwalden lakói ugyanígy jártak el a remete Flüe Miklóssal, akiről szintén az a hír terjedt el, hogy csak1 az Eucharisztiából él. Egy hónapon át őrizték kunyhóját és így bizonyosodtak meg arról, hogy táplálékot nem, vett magához. A konstanci megyéspüspök ezzel sem volt megelégedve. Elküldte ezért felszentelt püspökét, hogy éljen együtt a remetével. A püspököt álmélkodásba ejtette Miklós remete lelki ereje, amelyet a hosszú ön-