Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

I. Könyv. Az Eucharisztia Isten legmagasztosabb műve

25

mint szeretet. Ugyanaz a túláradó, ránk pazarolt szeretet, amely vére kiontásánál, szent szenvedésének minden titkánál, harminchárom éves földi életének minden cselekedeténél könnyekre indít bennünket.

A negyedik csoda abban áll, hogy Krisztus teste eltávozik a színek alól, ha azok megromlanak. Ha ugyanis egy külső behatás vagy a tulajdonságok belső bomlása következtében a színek annyira megváltoznak, hogy a kenyér szubstanciája — ha jelen volna —, romlásnak indulna; akkor ugyanabban a pillanatban, amelyben a kenyér szubstanciája felbomlanék, megszűnik Krisztus testének a jelenléte. Nem mintha Krisztus teste úgy függne a színektől, mint a kenyér szubstanciája. Krisztus teste itt Isten különleges, teremtő (produktív) tevékenysége által jelenik meg. Abban a pillanatban, amikor a színek megromlanak, megszűnik ez a hatás (influxus), s megszűnik a jelenlét is, úgyhogy Krisztus teljesen megszűnnék és megsemmisülne, ha nem volna jelen az égben vagy valami más helyen az Oltáriszentségben. Krisztus Urunk azonban e megszűnés által egyáltalán nem szenved, mert hiszen az ő számára teljesen mindegy, hogy egyszer vagy ezerszer jelenik-e meg. Ha csak egy helyen van jelen, akkor is minden javának s hatalmának teljes birtokában van és millió megjelenés sem adhat hozzá semmit nagyságához.

Ez a fenséges és hódolatra késztető csoda zárja le a Krisztus szent testére vonatkozó csodák sorát.

IV.

Isten remekművének, az átlényegülés titkának ez az áttekintése nem lenne teljes, ha nem csatolnánk hozzá még két csodát, amelyeket a jámbor írók, akik a „csoda“ szót tágabb, költői értelemben veszik, ide szoktak kapcsolni. Ez a két csoda Krisztus testének átváltoztatására (consecratio) vonatkozik, és inkább az Isten szeretetének, mint a hatalmának csodája.