Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk
256 hogy az ég társörököseinek szolgáljanak, vagy a választottak imáit a Legfölségesebbnek bemutassák. A szentek lelkei is a közbenjárás magasztos tisztségével foglalkoznak. Az égnek bármely részére tekintünk is, az üdvözöltek állandóan a mi érdekünkkel törődnek. Jézus emberszerető akarata kívánja ezt így. De legtöbbet tesz értünk az égben: szent emberségének jelenléte. A mi nevünkben és a mi számkivetett nemünkért örvendezteti meg és imádja a Szentháromságot. Az angyalok sohasem tudnák, akár külön-külön, akár együttesen az Istent oly fenséges módon imádni, hogy az az imádás szigorúan véve Istenhez méltó és föl- ségének megfelelő lenne. Isten minket az Ige szent emberségén keresztül néz. A szent emberség pedig megváltoztatja cselekedeteinek színét és mindent Krisztus érdemeinek zománcával von be. A szegény, elesett föld azért most sokkal jobban tetszik Istennek, mint mikor fiatalon és bűn nélkül feküdt előtte. Tetszünk neki Krisztus szépsége miatt. — A mennybe-felment Jézus tehát valóban — mindenünk! Éppenúgy mindenünk az Oltáriszentségben is, amelyben ismét visszatért hozzánk. Micsoda titok ez még akkor is, ha csak mint visszatérést tekintjük, anélkül, hogy foglalkoznánk titokzatos körülményeivel. Az emberiség drága Megváltója feltámadása után még egy ideig a földön időzött, mintha fájna attól búcsút vennie. Ki gondolhat hideg szívvel, száraz szemmel arra a negyven napra? Midőn visszatért a mennybe és emberi természete elfoglalta az őt megillető magasztos trónt, letekintett az Egyházra; a nagytanács előtt álló Istvánra; a damaszkuszi úton haladó Pálra és mindenhova, ahová bármily szükség vagy bánat vonzotta szerető tekintetét. Rájuk esett tekintete, mintha vágyódott volna a föld után. Angyalok szeplőtelen szentsége vette körül, mégis vonzódott a bűn által lealacsonyított emberekhez. Az angyalok maguk is elsajátították Szent Szívének ezt a tulajdonsa-
