Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

IV. Könyv. Az Oltáriszentség - Istenünk és Üdvözítőnk

217

helyezi az Oltáriszentséget ellentétével, mint a vele való összehasonlítás által. Mindenesetre össze is hasonlíthatjuk a két titkot. Krisztus Urunk színeváltozása csak egy pillanatig tartott, most pedig állandóan jelen van az Gltáriszentségben. — Az ellentét pedig abban áll, hogy a színváltozás annak megdicsőítése, ami még rejtve volt. Az Oltáriszentség pedig azt rejti el. ami már meg- dicsőült.

A szenvedés a testet elszakította a vértől; ezt teszi az átlényegülés is.

Ha mi az Eucharisztiát, mint áldozatot szemléljük, akkor ez valójában a szenvedés felújított drámája. Ha pedig mint szentséget nézzük, akkor azt találjuk, hogy a megaláztatások és az a bánásmód, amit az emberek kezei között elszenved, Urunk szörnyű szenvedéseihez ugyancsak hasonlók.

Amint feltámadása a szenvedéstől mentes testben történt, ilyen az élete az Eucharisztiában is. Ezenkívül az Oltáriszentség jövendő boldog feltámadásunk záloga és oka. Ezért kötelék ez az Úr és a mi feltámadásunk között.

Amint a mennybemenetelnél testének súlya megszűnt, és a légen át a neki kijáró dicsőség magasságába ment fel, éppúgy súlytalan most a pap kezében.

így állítja elénk az Oltáriszentség Jézus hét főtitkát: megtestesülését, születését, körülmetélését, színeváltozását, szenvedését, feltámadását és mennybemenetelét. Egyben a Szentléleknek valóságos lejövetele is ez, aki csodásán beárnyékozza az oltárt és az áldozatot.

Azonban az Oltáriszentség nem csupán Jézus különböző életmódjait egyesíti magában és nemcsak titkait szemlélteti, hanem egyben tartalmazza összes jellemvonásait is.

Az Újszövetség sugalmazott elbeszéléseiben észrevehető Urunkon a különálló emberi jellem. Ezt összehasonlíthatjuk más jellemekkel, megnevezhetjük, szellemét utánozni tudjuk, s róla az ember önmagának könnyen érthető eszményt alkothat. Részéről ez mérhetetlen le-