Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
III. Könyv. Az Oltáriszentség - az elrejtőzött Isten
202 magasztaljuk őt, még pedig úgy, amint dicsőíteni nélküle soha nem tudnók. Az Oltáriszentség továbbá a teremtményt állandóan és mindig jobban Isten szeretésére segíti. Az Eucharisz- tiának nincsen egyetlen olyan tevékenysége sem, legyen az szentmise, szentáldozás, szentséglátogatás, szentség- imádás vagy körmenet, áldás és a nagypénteki szentsír, amiben ne lenne együtt mindmegannyi hatalom és az isteni szeretetnek olyan vonzó ereje, aminek sokfélesége önmagában is egy tudomány.1 Igen, Krisztus teste azért, hogy az Istent és az embert minél bensőségesebben összehozza, nemcsak isteni személyét helyezte csodálatos misztikus állapotba, hanem az igazi és valóságos kiséret erejénél fogva az Atyát és a Szentleiket is. Micsoda mennyei vonzás! Ó, Szentségben rejtőző Uram imádandó kicsinysége! Az Isten részére micsoda dicsőség-óceán vagy te! Az anyag leggyengébb járulékai az oszthatatlan Szentháromság új hajlékává lesznek. A végletek összekapcsolódnak, mégpedig a pap szavára! Micsoda isteni ajándéknak kell lennie annak a hitnek, amelyik ezt állítja és tanítja! Az ezt kigondoló szeretetnek egyúttal mennyire mindenhatónak és mindentudónak kell lennie! Végre is oda jutunk, hogy Istennek az Oltáriszentségben való leereszkedése és lakása, szükségszerűen szeretetének legnagyobb műve kell, hogy legyen. Ó, mi volt ehhez hasonlítva Palesztina! Itt úgy tartózkodik, mint Megváltónk, hogy véghezvigye müvét. Mint megszentelőnk, hogy azt hatályossá tegye. Mint megdi- csőítőnk, aki nem várhatta ki, hogy vele való örök egyesülésünket már eleve véghez ne vigye. Mint teremtőnk, aki ez átváltozásban a teremtés legfinomabb és leggyen- gédebb müvét alkotta meg és találta fel. Pillantsatok most bátran az első virradatra, a teremtés felsugárzó hajnalpírjába. Mi, akik megkíséreltük 1 Ebből keletkeztek az eucharisztikus kongresszusok is.
