Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

III. Könyv. Az Oltáriszentség - az elrejtőzött Isten

202 magasztaljuk őt, még pedig úgy, amint dicsőíteni nél­küle soha nem tudnók. Az Oltáriszentség továbbá a teremtményt állandóan és mindig jobban Isten szeretésére segíti. Az Eucharisz- tiának nincsen egyetlen olyan tevékenysége sem, legyen az szentmise, szentáldozás, szentséglátogatás, szentség- imádás vagy körmenet, áldás és a nagypénteki szentsír, amiben ne lenne együtt mindmegannyi hatalom és az is­teni szeretetnek olyan vonzó ereje, aminek sokfélesége önmagában is egy tudomány.1 Igen, Krisztus teste azért, hogy az Istent és az embert minél bensőségesebben összehozza, nemcsak isteni sze­mélyét helyezte csodálatos misztikus állapotba, hanem az igazi és valóságos kiséret erejénél fogva az Atyát és a Szentleiket is. Micsoda mennyei vonzás! Ó, Szentségben rejtőző Uram imádandó kicsinysége! Az Isten részére micsoda dicsőség-óceán vagy te! Az anyag leggyengébb járulékai az oszthatatlan Szenthá­romság új hajlékává lesznek. A végletek összekapcsolód­nak, mégpedig a pap szavára! Micsoda isteni ajándék­nak kell lennie annak a hitnek, amelyik ezt állítja és ta­nítja! Az ezt kigondoló szeretetnek egyúttal mennyire mindenhatónak és mindentudónak kell lennie! Végre is oda jutunk, hogy Istennek az Oltáriszentségben való le­ereszkedése és lakása, szükségszerűen szeretetének leg­nagyobb műve kell, hogy legyen. Ó, mi volt ehhez hasonlítva Palesztina! Itt úgy tartóz­kodik, mint Megváltónk, hogy véghezvigye müvét. Mint megszentelőnk, hogy azt hatályossá tegye. Mint megdi- csőítőnk, aki nem várhatta ki, hogy vele való örök egye­sülésünket már eleve véghez ne vigye. Mint teremtőnk, aki ez átváltozásban a teremtés legfinomabb és leggyen- gédebb müvét alkotta meg és találta fel. Pillantsatok most bátran az első virradatra, a terem­tés felsugárzó hajnalpírjába. Mi, akik megkíséreltük 1 Ebből keletkeztek az eucharisztikus kongresszusok is.

Next

/
Thumbnails
Contents