Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)

I. Könyv. Az Eucharisztia Isten legmagasztosabb műve

17

A kenyér és bor szubstanciája újra létezésének ez a módja jobban összhangba hozható Krisztus testének a színek alatti megjelenésével. Az átlényegülésben az Úr teste, amely már azelőtt is létezett és sohasem szűnt meg, új módon kezd létezni. Ebben a csodában pedig újra létezni kezd az, ami egykor már létezett ugyan, de aztán megszűnt. A visszaállításnak ez a módja nagyon összhangban áll az egész titoknak sajátságos és csodálatos jellegével, s azonkívül az isteni bölcseség és mindenhatóság utaival.

Ez a két csoda, amely a kenyér és bor szubstanciájára vonatkozik, — egy szent egyháztanító nagyon jellemző szava szerint — annyira különös és a dolgok természetes rendjétől annyira elütő, hogy az átlényegülés titkán kívül semmit sem találunk, amit ezzel összehasonlíthatnánk.

II.

A szentségi színekre vonatkozó két csoda közül az egyik abban áll, hogy a kenyér és bor színe megmarad és együttmarad az átlényegülés után is, anélkül, hogy valamire támaszkodnék.

Bátran felvehetjük azt, hogy Isten teremtő tevékenysége, mely létet adott a kenyér és bor járulékainak, mint fönntartó tevékenység, minden megszakítás nélkül folytatódik akkor is, mikor a kenyér és bor lényege már átváltozott Krisztus testévé és vérévé. Igaz ugyan, hogy a dolgok természetes rendje szerint a járulékoknak abban a pillanatban meg kellett volna szűnniök, amikor a szubstanciák megsemmisülése megszüntette rendes létezési módjukat. Ami ezt az utóbbi feltevést különösképpen ajánlja, az, hogy a csodának ez a módja jobban összhangba hozható az egész titok szellemével.

Egy példa jobban megvilágítja a kérdést: a jégben a

távozó testének és vérének helyét. Amivé változott volna tehát a kenyér és bor (pl. megromlás következtében penészgombateleppé, vagy ecetté), ennek szubstanciáját kapja meg most is, ha megváltoznak a színek s megszűnik Krisztus teste és vére lenni.

!