Faber Frigyes Vilmos: Ez nagy szentség valóban! (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1938)
I. Könyv. Az Eucharisztia Isten legmagasztosabb műve
14 alanyuktól és többé nincs más támaszuk, mint az Isten Fiáinak fenntartó, mindenható keze. Hatoljunk azonban mélyebbre ebben a szent titokban és vizsgáljuk meg részleteiben. Szinte lélekzetvisszafojtva kell ezt tennünk, hiszen szent helyen állunk. Istenre szegezzük tekintetünket és arcunkat szent kezéhez közelítjük, mialatt ő mindenható hatalmával eme bámulatos művét végzi. Tudjuk, hogy van erről a titokról néhány kérdés, amelyet az Egyház nyitvahagyott a fejtegetések számára. Ezeket mély bölcseséggel és kegyelettel tárgyalják az egyes teológiai iskolák. Nem volna helyénvaló, ha könyvemet ilyen vitatott kérdésekkel akarnám megtölteni; még kevésbbé követhetek jó lélekkel egy szerzőt, ami persze a legkönnyebb volna. Ha tehát olyan dolgokról beszélek, amelyeket az Egyház nem ad elénk, mint kinyilatkoztatott igazságot és ha e tárgykörben egy véleményt, mint igazságot állítok, ezáltal korántsem akarom magam bírónak megtenni ebben az el nem döntött kérdésben, s még kevésbbé szándékozom az ellenkező véleményt elítélni. Mindenkinek, aki teológiai tanulmányokkal foglalkozik, megvan a maga tudományos véleménye; az egyik iskolát szívesebben követi, mint a másikat, egyik bizonyítási mód inkább meggyőzi, mint a másik. Minden teológus szívesebben csatlakozik a hittudomány szép birodalmában az egyik úthoz, mint a másikhoz. Erre őket egy bizonyos, saját maguknak is megmagyarázhatatlan ösztönük hajtja, mely értelmükre éppúgy hat, mint a szívükre, ígérem, hogy csakis az Egyháztól jóváhagyott és tanításra feljogosított véleményeket említek meg. Az ellenvetéseket nem tárgyalom, minthogy itt saját meggyőződésemmel és ennek következményeivel csakis a lelkiéletet akarom szolgálni. Azok az írók tehát, akiket követni szándékozom s akik különben mind Szent Tamást követik, arra tanítanak bennünket, hogy ez a titok több csodára, illetőleg csodálatos cselekményre oszlik fel. Nem akarok időzni a
