Az ezerkilencszáz éves szentmise (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1934)

I. Bibliai-történeti rész

21

minden szentmiseáldozaton és így lesz önmaga az áldozati ajándék. — Mily csodálatos szeretet, mely nem egyszer, de milliószor és milliószor oda tudja magát adni értünk, gyámoltalanokért és sokszor igazán hűtlenekért.

De ha végtelen fölségű és végtelen értékű ez a kenyér- és boráldozat, akkor ennek bemutatója sem lehet véges ember. A legszentebb kenyér és bor bemutatójának hozzá méltó végtelen fölségű és méltóságú főpapnak kell lennie. De van-e ilyen az emberek között ? Van-e ilyen pap a földön ? Nincs. Csak egy van : maga az Istenember. Jézus Krisztus maga a végtelen fölségű főpap, aki önmagát a kenyér és bor színe alatt bemutatja az örök Atyának örök dicsőségül a szentmisében mindennap a világ minden táján. Önmagát ajánlja fel önönmaga a kenyér és bor színében. Ő az áldozat és ő maga az áldozatot bemutató főpap. Róla mondja a zsoltáros és utána Szent Pál : „Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.“ (109. zsolt. és Zsid. 7.).

Tehát ő a kereszten győző hadvezér, aki átveszi a kenyér és bor ajándék-szerepét és átveszi egyúttal Melkizedek főpapi szerepét is, mellyel az képviselte és közvetítette az Úrnak népe háláját, boldogságát, örömteljes hódolatát. Átveszi még e két szerepet, hogy így mindkettőt, az áldozati ajándékot és a bemutató papot az ő isteni személyében felemelje, tökéletessé tegye. Mert csak így válhatik a szentmise igazán a végtelen magasságú eget átütő erejű áldozattá. „Mert olyan főpapunk van, aki áthatol az egeken ...“ (Zsid. 4, 14.).

Az a pap pedig, akit szemeink látnak az oltárnál állni és misézni, kezében a szent test és vér, az a pap ott egyesül teljesen Krisztussal : azt akarja, amit Krisztus akar : végtelen értékű áldozatot. Az Úr Jézus a papra bízta az ő áldozatát. Ö nem lesz áldozattá és ő nem mutatja be önmagát, csak ha a pap kimondja