Az ezerkilencszáz éves szentmise (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1934)

I. Bibliai-történeti rész

19

lőivel : főpapjával és királyával. Most Melkizedek oltárt készít és a királyi főpap kenyeret és bort hoz elő, kenyeret és bort mutat be ünnepélyes hálaáldozatul Istennek a nagy győzelemért és a megszabadítottak boldogságáért.

Vájjon a szentmisében nem ez történik-e ? — Úgy-e, jön az Űr Jézus az ö megváltó győzelmével. Győzelmi jelvényei : a feltámadás diadalmas zászlója és a kereszt vértől piros lobogója. Legyőzte a Gonoszt, örök ellenségünket és annak minden szövetségesét. Legyőzte a keresztnek gyötrelemmel, szenvedéssel, vérrel áztatott útján, a Kálvária oltárán. „íme, az Űr keresztje : meneküljetek, ellenséges hadak, mert győzött az oroszlán, Juda törzse, Dávid sarja, alleluja." (3. antifóna, kereszt, feltalál. Vesp. máj. 3.) Fején találta a kígyót, gyökerestől kiforgatta a bűn zsarnoki hatalmát. Most jön diadalmasan ... mi pedig, a megszabadított sereg, a felszabadult nép, örömujjongással, hálálkodva sietünk eléje harangzúgás közepette a templomba. Ott elől, magasan fent, egészen az oltár előtt áll a mi Istentől rendelt képviselőnk, a mi papunk, aki közöttünk és az Isten között áll, aki a mi szavunkat viszi az Úr elé és az Űr szavát hozza vissza mihoz- zánk. A pap is kenyeret és bort hoz elő és azt ajánlja fel az Istennek mihelyettünk, a mi hálánk, a mi hódolatunk jeléül. Kenyér- és boráldozat a mi szentmisénk is, mint Melkizedek áldozata.

Malakiás próféta mutat rá világosan az újszövetség új áldozatára, a szentmisére, mint a kenyér- és boráldozatra. Mintegy fényhidat von több, mint ezeréves távolság fölé a két szembenéző tükörpillér közé, t. i. Melkizedek áldozata és a szentmiseáldozat közé. Malakiás idejében ugyanis a zsidók már úgy elanyagia- sodtak, úgy beledugták fejüket húsos-fazekaikba, hogy szinte sajnálták az Istentől legszebb barmaikat, sajnálták Neki leölni és egészen elégő áldozatul odaadni.

2*