1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Második rész. Munkálatok

LEVÉLTÁRUNK ÉRTÉKEI.

83

démián való bemutatása után küldött levelében ír : „Vajha az a lélek, mely önöket egyesítette, soha sem hagyná el azt a házat, melynek a Tiszt. Urak hazafiúi szép érzése és serény munkássága dicsőségére szolgál, vajha példájok lelkesítené honunk egyéb egyházi növendékeit is, hogy ily testületekbe összeállván ők is érdemeket szereznének maguknak azon nyelv körül, mely a Pázmányoknak és Káldiaknak annyit köszön ; s vajha e buzgóság, hazafiúi erős szándék s a nemzeti méltóság szeretete soha sem hagyván el Önök s minden társaik kebleit, a haza folyvást gyönyörködhetnék munkásságok szerencsés gyümölcseivel. “*)

Ez történt 1836-ban, tehát 5 évvel az Iskola megalapítása

után.

Az Akadémia elismerését követi Nádasdy Ferenc gróf váci püspök meleg hangú levele, melyben dicséri az Iskola munkásságát a Szentatyák iratainak fordításában. „Ám kiki lássa — írja — hogy a Magyar Papság már bimbaiban is Honni nyelvét szereti s a Nemzetiségi szempontokat maga elől soha el nem veszti ! Ám kiki lássa, hogy a Magyar Papság már Bimbaiban is megadja a Hazának, ami a Hazáé, az Istennek pedig, ami az Istené ! Hazátokat szeretni, annak javát eszközölni, szent és édes kötelesség. Mit mondjak hát azon izmos lelkűségről, mit a legnagyobb áldozattal vetekedő s az Isten dicsőségére törekvő azon feszültségről, mely a Hazafiasság határtúli bizalmát jóra vezérelni s vallási szabályokhoz méregetni, annak hamis sarjadékit tisztítani s ezeket mérges hajtásitől megfosztani viaskodik ? Gyümölcsöztesse tehát dicséretes fáradozástokat a jó sikereknek Istene, ki édes Honni Nyelvünk naponkénti haladtával a mi Sionunknak ormosodó falaira Dicsősége koszorúját fogja kitűzhetni.!“* 2)

A M.Gy.I. volt tagjainak az Iskolához való gyöngéd sze- retetére és ragaszkodására mutat rá Szabó Imre veszprémi diákonus, későbbi nagy szónok, szombathelyi püspök levele. Keserű szavakkal panaszkodik, hogy míg a vele együtt végzett tagokat az Iskola bizalmával megtisztelte, addig őt elmellőzte.

») Lt. 1836, 1.

2) Lt. 1836, 2. Az egész levél másolata Séda i. m. 284—286 o.

6*