1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
58 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. ben virágzó zeneélet kiváló művelői nem tudtak elmenni szó nélkül a Beethoven centennárium mellett, megszólaltatták hát ők is a zenefejedelem gyönyörű darabjait. Pántol Márton elnök emlékezik meg Beethovenről, „kiben a szenvedélyek dacos embere és a felsőbb ember küzdött. Ennek a küzdelemnek és a lelkimélység diadalának“ termékeit élvezte az iskola nagyszerű előadásban. Előadásra kerültek : Himnusz a Teremtőhöz, Himnusz az Éghez (énekkar), Pathétique Sonate (Thomasz Géza) „Menuette“ (hegedű,- cselló- zongora trio), Serenad (hegedűn Pántol Thomasz zongora kísérete mellett), An die Freude (a teljes zenekar.) A világháború keretébe sehogyan se illettek volna az ünnepélyes nagy-gyűlések. Mikor a legtöbb ember szemében könny csillog, mikor a haza veszélyben van, ne ünnepeljünk. Nagyon szép gondolat volt a M. E. 1.-tól, hogy az egész háború alatt egyetlen díszes ünnepélyt sem tartott. A díszünnepély helyébe a hadbavonultak özvegyei és árvái javára rendezett ünnepélyt 1914. dec. 31-én. Az ünnepély jutalma azok a könnyek voltak, melyek az intézetben ápolt különböző nemzetiségű katonák szemében csillogtak, midőn a Himnuszt, a „Wacht am Rhein“-t és az Ukrajnisták dalát adták elő. A következő Szilveszter-esti ünnepély (1915 dec. 31.) is sok vigaszt nyújtott a megjelent sebesült és lábbadozó katonáknak. A műsor kiemelkedő száma volt Kerndl Győző hadapród gyönyörű hegedűjátéka. A világháború után ünnepelte először a M. E. 1. „a mi márciusunkat“. Rendkívüli ülés keretében hódolt a hazaszeretetnek, de csak az igazi hazaszeretetnek, mely munkát, áldozatot kíván és vár tőlünk.1) Mindezek az ünnepélyek az öröm ünnepei voltak. De volt gyűlés, melyen a fájdalom, a bánat csalt könnyeket a megjelent tagok szemébe. Kötelessége volt az elnöknek az elhunyt tiszteletbeli tagokról megemlékezni minden félév végén. Ez a szokás lassan feledésbe ment és inkább azzal tett eleget az iskola ennek a kötelességének, hogy minden év novemberében az intézeti kápolnában gyászmisét mondat az elhúnyt tagokért. V Ilyen ülést tartott 1922. márc. 14., 1924. márc. 14. 1925 márc. 14.. 1926. márc. 14. és 1828. márc. 18. 1929 márc. 15.
