1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
A MAGYAR EGYHÀZIRODALMI ISKOLA TÖRTÉNETE 1909-193T 47 anyagáról gondoskodni, megszűnt és így ez a munka is legtöbbször az ő vállára nehezedett. S ha meg volt a választás, a Fordítás jórészét is az elnöknek kellet végezni. A mindinkább súlyosodó egyetemi elfoglaltságok mellett még ilyen munkát is végezni, nagy önfeláldozás volt. S mégsem ezek az akadályok voltak azok, melyek megszüntették, lehetetlenné tették, hogy a kiadványaink évről-évre megjelenjenek. A szorgalom, a lelkesedés, az önfeláldozás nem hiányzott. De hiányzott a pénz. A háború utolsó évei, a kommunizmus s a kommunizmust követő pénzügyi zavarok nehéz gazdasági helyzetet teremtettek, úgy hogy könyvkiadásra még- csak gondolni sem lehetett. Ennek következtében néhány éven át — fájó szívvel bár — de kénytelen lemondani az iskola arról, hogy folytassa az elődöktől megkezdett sorozatot. Ezen időben minden erejét az önképzésre fordítja. Hogy a fordítás nehéz munkáját a tagok nagyobb örömmel és kedvvel végezzék, szokásba hozta az iskola a fordítók megjutalmazását. Az elnök előterjesztésére pénz-, vagy könyv- jutalomban részesítették a szorgalmas munkatársakat. Mielőtt a munka sajtó alá került volna, keresztülment az elöljárók kezén is, akik az esetleges hibákra felhivták az iskola figyelmét. Ezek után nem kell csodálkoznunk, hogy az ily nagy körültekintéssel készített munkákat mindig elismeréssel és örömmel üdvözölte a kritika. Az 1910-es kiadvány eredeti dolgozatokat is tartalmaz. Ugylátszik, a tagok annak a felszólításnak akartak eleget tenni, hogy minél több eredeti dolgozatot adjanak a nyilvánosságnak. Az egész munkát Zubriczky Aladár dr. egy. tan. bírálta a Kath. Szemlében. Mivel azonban a legtágabb ismertetést is nyújtja, kivonatban ideiktatom szavait: „A kötet fordítást és eredeti dolgozatokat tartalmaz. A fordítás tárgyát, Mercier malinesi érseknek, Belgium prímásának és bíborosnak A mes séminaristes c.-ű műve képezi (1—213. lap.) A kiváló lélekismerő és lélektani bölcselő nagy hálára kötelezte le a hitbuzgalmi irodalom művelőit és papnevelés intézőit, hogy kispapjaihoz tartott konferencia-beszédeit nyomtalanul elröppeni nem engedte, hanem szélesebb köröknek is hozzáférhetőbbé tette ... .