1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Második rész. Munkálatok

A MAGYAR EGYHÁZIR0DALM1 ISKOLA TÖRTÉNETE 1909-1930. 39

a kérdésről ad eredeti gondolatokban gazdag fejtegetést.

Az eddig felsorolt dolgozatok inkább csak az elmélet terén mozogtak. De az iskola itt nem állt meg. A felvetett kérdések megoldást sürgettek. Mintegy bevezetőnek kell tekinteni e téren Machaynak dolgozatát : „Krisztus és a testi munka“, melyben gyönyörűen állítja szemünk elé a munkás, dolgozó Krisztust, a munkásság örök példaképét. Hodál György a gyermekvédelemről, az erkölcsi veszélyben lévő lányok védelméről s a börtönmisszióról mond el egyet-mást. Sürgetik a pap belekapcsolódását a szociális kérdés megoldásába. Baldauf István a kath. pap társadalmi tevékenységét sürgeti, s rámutat a pap prédikációinak és iskolai működésének szociális hatásaira. Marschall Miklós a pap háborús tevékenységét vizsgálja: „Mit kell cselekednie a papnak háború idején ?“ Tarnóczy János „a kath. pap szociális működését festi meg eleven színekkel, Barna József“ Depaul Szt. Vincze örökszép szociális működését ismerteti s állítja példakép gyanánt az iskola elé. Hóka Imre Kettelerről, a nagy szociális püspökről emlékezik meg.

Míg Száva János azt tárja fel a tagok előtt, ahogyan „ők“ szervezkednek, addig sok értékes munka arra mutat rá, ahogyan nekünk kell szervezkedni, ahogyan nekünk kell a kérdéshez hozzányúlni. Hóka Imre igazi szociális érzést eláruló költői lendületű felolvasásában : „Társadalmunk beteges jelenségei és a papság“ címen fejtegeti, hogy az élet célja kikötni az örök végcélnál, az Istennél, aki nélkül az ember hiába fáradozik földi életének megteremtésén. A papság feladatának tartja, hogy a hamis próféták által félrevezetteket a kath. vallás tanaival kijózanítsa, igazi életfeladatára ébressze és a lehetséges megoldás felé vezesse. Strecke Ernő a Mária kongregációról, majd egy másik munkájában a Szívgárdáról ad hasznos, igazán életrevaló útmutatásokat a tagoknak. Pántol Márton „a cserkészetet állítja be a kath. nevelés szolgálatába“ s mutat rá a cserkészet fontosságára. Különösen kiemeli a nyári táborozások nagy értékét : itt fejlődik ki a fiúk munkabecsülése, szociális érzéke, igénytelensége, alázata ; ez nevel független, önálló, életkedvvel telt lelkeket.1)

>) 1923. VII. r. gy.