1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
A TANONCOK ÉS A TÁRSADALOM. 235 A céhek életében a fiú, ha el is szakadt szüleitől, új helyén megértő lelkekre talált. A régi mesterek tudatában voltak annak, hogy az inasok neveléséért ők a felelősek és ha istentelenné, erkölcstelenné lesznek, azért nekik kell pirulniok. Ma az a baj, hogy a szülő csak a szerződés megkötésekor szerepel, de aztán nem. A gyár, ipartestület, ipariskola, felügyelőbizottság veszi át a felügyeletet a maga fegyelmével. Ennek az eredménye aztán az, hogy mikor felszabadul a tanonc, úgy érzi, mintha egy ketrecből szabadult volna ki és felébrednek benne a fékezett indulatok. Hogy ez meg ne történjék, a tanonc jogi helyzetén némi változtatást kellene eszközölni, és az ipartestület, mester, szülők, iskola közti viszonyt harmónikusabbá kellene tenni. Nehéz szerep, de beláthatatlan fontossága van annak, hogy a tanoncifjúság lelkét még felszabadulás, önállósítás előtt ráneveljük arra a gondolatra, hogy ő nem egy hasznavehetetlen kerék a mindenség gépezetében ; az ő munkássorsa nem olyan, mint a konflislóé, amely húzza gondolkozás nélkül a kocsiját, anélkül, hogy tudná, kinek a sorsát viszi előre. Rájuk nagy feladat vár. őket a nemzet értékes tagjainak tartja és ami a legfontosabb, mutassuk ki, hogy az ő helyzetükkel való törődés benne él a vezető társadalom gondolatvilágában. Az iparos és kereskedő tanoncokból becsületes állampolgárt nevelni : ez nagyon szépen hangzik, de hogyan ? Mindég nemes büszkeség tölti el lelkünket, valahányszor fiatal, alig néhány éves egyházközségek beszámolóját, jegyzőkönyvét olvassuk. Látjuk, hogy mily sokat lehet elérni néhány év alatt egy kis megértéssel, összetartással. Egymásután kon- dulnak meg az új harangok, emelkednek az egyházközségi kul- turházak. Szegénygondozásban, emberbaráti intézmények létesítésében mindenütt hallatják szavukat az egyházközségek. A mi első tekintetünk is a már létező, vagy ezután épülő kulturházakra esik. Miért ne lehetne szorítani egy szobát az inasoknak is ezekben a helyiségekben ? 1 Legyen legaláb itt ezeknek az otthonuktól sokszor távollevő, fáradt lelkeknek, egy barátságos fészkük, ahol nyáron, de különösen a téli estéken összejöhetnek, olvashatnak, szerető papjukkal, vagy egy-egy
