1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
PROHÁSZKA' OTTOKÁR SZOCIÁLIS ESZMÉI. 227 lehetőséget, pedig tudatában volt, hogy egy ország, sőt a külföld is várt reá. Ő azt a nagy zsenialitást, ezt a meredeken ivelő szellemet, mely az Istentől belészakadt, visszairányította az Istenre. Közénk jött, fénylett, ragyogott előttünk, mint egy szent, de ujja mindig fölfelé mutatott. Az emberek közé ment, vitt nekik kenyeret, de a kenyér mellé mindig tett egy nagy darabot mennybenjáró leikéből. S ha a kenyér elfogyott, megmaradt a nagy Prohászka lelkének, szétosztott szellemének biztató, vigasztaló és nagy szeretetet árasztó öröksége. Prohászka nagy szociális hivatást töltött be, pedig nem volt szociálapostol, Ö Isten embere volt ! És Prohászka eszméit, szociális gondolatait mint Isten embere vetette bele e világba. Azért viseli magán minden gondolata az égrenézés bélyegét, azért lehet kiolvasni minden szavából az igazi kultur-programmot. Prohászka az ő nagy egyéniségével nagy örökséget hagyott. S aki olyan közel állt az Istenhez, mint ő, annak hagyatéka nem veszhet el a feledésbe. Most még nem hatnak teljes erejükben a prohászkai sugallatok, még nem értik meg teljesen, mert Prohászka jóval megelőzte korát. — Jól tudjuk, hogy lesz még idő, amikor talán porosodó könyvállványokról, vagy antiquáriumok zugkamráiból előhozzák Prohászka lelkének letéteményeseit, leverik a port róla, kinyitják a könyvet, hogy újra szétáradjon az a programmot adó lélek, mely előbb nyugovóra tért. — Hisszük, hogy azok az eszmék, amiket Prohászka Istenbemerült lelke az örök Jelen fényes arcáról oly híven olvasott le, valamikor még megrázzák a világot és az emberiséget az igazi kultureszmény megvalósítására késztetik. • l ______-.-J___ 15'
