1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
200 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. hálják a hivatást, melyet a szeretet parancsa ad. De közben megfeledkeznek a legfontosabbról : az önnevelésről ; arról, hogy önmagunkban alakítsuk ki a szociális lelket s magunk legyünk előbb tökéletes lelkek, hogy másokat is tökéletesekké tehessünk. Prohászka megérezte, hogy a jelen kor tele lesz a szociális törekvés gondolatával, de egyben rámutatott arra, hogy az eddigi vajúdás sok mindent megpróbált s megpróbál ma is. Ateizmus, radikalizmus, terrorizmus, szakszervezeti partikulariz- mus szerepel programmpontokként, de nem boldogul. Sőt a liberális individualizmus még jobban összeszorítja a lelket egy egocentrikus világgá, mely kíván ugyan szociális tevékenységet, jobb és békésebb megélhetést, szónokol, ír mellette, de magát e munkából szeretné kikapcsolni. Ez tulajdonkép önzés ! Meglátta hát Prohászka a lélektelenséget, az igazi szociális érzés és felebaráti szeretet hiányát a jelen rendben. Az eredménytelenséget ebből magyarázza. Következésképen egész erejével a benső élet kifejlesztését hangoztatja. Elve : először a lélek teljék meg az evangélium tiszta forrásvizével : az Isten és az ember szeretettel, csak azután fogjon hozzá a szociális munkához. — Az önnevelést azért jelöli első pont gyanánt, mert szerinte az igazi szociális munka programmjába veszi a lélek nyomorának enyhítését. Azt mondja ugyanis : „a legnagyobb jótéteményt gyakoroljuk velük, t. i. a nyomorgókkal, ha világítunk ; ha az élet világosságát árasztjuk ki magunkból, az általános nagy kulturöntudatlanság utaira.“1) Vagy máshol ezeket írja : „akarjuk, hogy tüzet fogjon a lelkűk ; tüzet abból a tűzből, mely lelkűnkben ég !“* 2) Igazi kultúrát az evangélium tüze gyújt, ezt kell hát szétszórnunk. De senki sem ad abból, amije nincs ! Kell hát először nagy szeretet, mert „csak a szeretet az, amely megvált.“3) Különben is : „bajok ellen könnyek, szenvedések ellen küzdeni csak oly ember képes, aki az élet folytonos friss erőivel töltekezik, aki belső lelkivilágát nem a benyomások, hanem az isteni hit igazságai szerint építi ki s minél nagyobb a környező gyűlölet, annál öntudatosabban állítja ‘) XI. k. 325. o. 2) I. k. 259. o. 3) XXII. k. 50. o.
