1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
PROHASZKA OTTOKÁR SZOCIÁLIS ESZMÉI. 189 kéletesbülése és halmozása kívánja, hogy minél nagyobb mértékben dolgozzék ; mert annál olcsóbb a termelés, minél nagyobb az. De nagy termeléshez sok tőkebefektetés kell, s így arra csak a nagy tőke lesz képes, mely eddig nincs az iparososztály kezén.“1) — így fejlődött ki a kapitalizmus. A féktelen verseny megteremtette a tőke uralmát, melyben „a munka s a munkás nyomorult rabszolgája a tőkének, mely őt kiszipolyozza, anyagilag és erkölcsileg tönkreteszi, elszakítja leikétől és rögétől s a szabálytalan, eszeveszett, rendetlen világprodukció tengerére dobja. Ennek a társadalmi embertönknek kihatásai beláthatatlanok ; annyi bizonyos, hogy az anyagi és erkölcsi elzüllés bizonyára elsöpri mindazt, ami eddig a társadalomban valamikép fennállt.“* 2 3) — Ez már a tőke garázdálkodásának világa. Nem erkölcsiségen épül a rendszer, nem is tarthatja meg a népekbe szorult kevés erkölcsi érzéket sem. A kapitalizmus kihúzza az eddig önálló emberek alól a talajt s „aki előbb a munka teljes gyümölcsét élvezte, az most a haszonnak csak egy részét, esetleg teljesen eltűnő részecskéjét kapja ; a többit elnyeli a tőke, megkapják a részvényesek, vagy a bankok. Tehát az emberi munka szolgál a tőkének. A tőke az úr ; élet-halálra kell a munkásnak megadnia magát ; tőle függ. így porlódnak szét, így atomizálódnak a régi munkás rendek, s az önálló polgári harmadik rendből folyton szállnak lefelé a negyedik rendnek sötét és fanatikus dühtől telített mélységeibe.“8) — Itt vagyunk tehát már a szociális kérdést igazán problematikussá tevő tényezőnél : a nyomornál, melyet a liberalis gazdasági Programm, a szabadverseny s tőkeuralom hozott. A liberális gazdasági rend megteremtette tehát a szegény néposztályt ; kifosztotta anyagi javaiból s erkölcsiségéből. Megszületett a negyedik rend, ez az egyelőre tehetetlen osztály. Elgázolta a törtetés szekere, s csak fájdalmasan sóhajt régi boldogsága után. Kifosztottságában mást nem csinál, mint emberségének felkarolásáért könyörög. Tudatára ébred emberi mivoltának s felkeltett szabadságérzete az új zsarnoki uralom, 1) XI. k. 28. o. 2) XI. k. 90. o. 3) XI. k. 28-29. o.
