1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Második rész. Munkálatok

136

JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV.

révén részesévé lett a te halandóságodnak, úgy te e felma- gasztalás által részese légy az ő halhatatlanságának.1)

Micsoda dicsőség ! Nem szolgák többé, hanem Isten barátai, testvérei, több : Isten fiai. De ezen Istenközösség korántsem jelenti a testnek Isten lényegébe való átváltozását, amint egyesek véleményezték, akikre Ágoston az ostobaság bélyegzőjét süti.2)

A nagy űr áthidalására Isten és ember, Teremtő és teremtmény között a theologia beiktat Istennek egy újabb ajándékát, amely segíti az embert fogyatékosságának pótlásában. Számolnunk kell azzal, hogy Isten látásáról van szó, akihez emberi természet soha fel nem ér. Ágoston lelkében forogtak hasonló gondolatok. Isten nem alacsonyodik le, hanem mi fogunk emelkedni hozzá. Mindenesetre mi fogunk változni, nem 0, ha látni akarjuk. Hogy Isten adja a segítséget, szép hasonlattal fejezi ki : „Az Isten boldog városának nincs szüksége napra, mert az Isten fényessége világítja azt.“3) Vagy másik helyen beszél a megigazult gyermekekről, akiket a „Teremtő megvilágít“.4) Legvilágosabb azonban e mondása : „A szemek által azért fogjuk látni az Istent, mivel azok (oculi) az ő rendkívüli tisztaságukban a lélekhez valami hasonlóval lesznek felruházva (ut aliquid habeant in tanta excellentia menti simile), aminek segítségével e testetlen természetet is képesek leszünk látni.“0) Mivel erre semmi fogódzó partot nem talált a Szentírásban, azért kéri kortársait, ha valaki az ő szerény véleményénél jobbat tudna, tudatná vele, „ő szívesen fogadná és hálát adna a jó Istennek.“ Mindaddig azonban csak annyit kell vallanunk, hogy az Istent meglátjuk, amihez kétség nem fér, akkor valami előttünk ismeretlen járulék segítségével lehetséges az (vi occulta aliqua), mert észre kell vennünk, hogy az Isten a „végtelen fényességű és fölségű“ Isten. Már pedig az apostol igéje szerint az ő fénye áthatolhatatlan, tehát a magunk erejéből épúgy, mint elménknek is hozzáférhetetlen.*')

*) Sermo 146. De vera religione I. 11. 25.

2) M. 33. 320.

8) U. o.

i) De pecc. mer. et rem. I. 19. 25.

5) U. o.

6) Sermo 128.