1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Második rész. Munkálatok

ÖRÖK SZOMBAT.

127

nyájuké lesz a menny és eggyé lesz az egész. Igazi szent kommunizmus lesz ez, amelynek alapja az örök Igazság.1)

Az örök Igazság országában örök élet lészen. A Teremtő Úristen meleg lehellete évezredek után sem hűlt ki az emberi szívben. Az elvesztett paradicsom vágyával születik minden emberfia a földre. A boldogságot egyformán kívánjuk, legyünk bár az életállapotok legszélső pólusán. Vágyak, eszmék, különféle ideálok ragadják a halandót, de mind, mind a boldog életet áhitozza, — elmélkedik Szentünk.

Boldog élet csak örök élet lehet!

Boldogság és örökkévalóság kell az emberi lélek mélyén háborgó titánok lecsillapítására. S ha Isten már megmágnesezte ezzel az útjára induló emberi lelket, nem hagyja s nem hagyhatja vágyát kielégítetlenül ; elhatározza tehát, hogy a megízlelt boldogságot visszaadja . . . elvezeti az emberi nemet az örök életre. „Kegyes volt megígérni, hogy olyanná tesz bennünket, mint Ő maga s hasonlítani fogunk az angyalokhoz és hogy azokkal fogunk élni egy örök életet, halhatatlanságban, a mennyei országban“ — tanítja Ágoston a boldogságot kereső katechumenokat.2)

Hát hogyan élnek az angyalok ? — vetheti fel valaki a kérdést.

Elég, ha azt tudod, — nyugtat meg Ágoston — hogy halhatatlanul, mert könnyebb azt elsorolni, miből nem áll az örök élet, mint amiből áll. Mind nagyon jól tudjuk, hogy nincs halál, fáradság, betegség, öregség, fogyatékosság stb.

Ez a válasz nagyon silány. Érzi maga Ágoston is és sasszemeit próbálja még jobban belemélyíteni az örök élet titokzatos szépségeibe, hátha az észre támaszkodó hit még több felvilágosítást is tud nyújtani. Próbálja megadni a másvilág életének napirendjét, persze csak nagy vázlatokban.

Az élettől agyonhajszolt, hányatott halandó, a küzdelmek, létharcok, eszmék csatáiban megtépett ember nyugalmat áhi- toz. Ezt a nyugalmat a mindennapi élet vásári zsivajában meglelni nem lehet. A hétköznapok embere a szombat, az ünnep

1) Sermo 251, 2. Sermo 88, 17.

2) De Symbol. XI. 10