1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Második rész. Munkálatok

ÖRÖK SZOMBAT.

1-25

bűnbánattal emlékszik arról az időről, amikor ő is achiliasmus ingoványaira tévedt.

A mennyei szentháromságos életállapotnak Istentől kapott tulajdonsága az örökkévalóság. Ez nem rendkívüli, ha meggondoljuk, hogy nem e világról van szó, hanem arról, ahol a változatlanság a vezető eszme. A földön a boldogság állandósítása minden vágyunk, ha pedig megvan, unottá lesz. Az ember tragikuma: a boldogság időben untat.

Ez az igazság vezette azokat, akik az embernek imbolygó, állhatatlan fényképét rávetitették az örök Isten országára. Emberi gondolatoktól megfertőzve kikezdették a mennyország örök- kévalósságát. A történelem tanúsága szerint Origenes s követői körforgás-elméletükkel, — nem hagyva ki a megboldogult lelket sem, — elhomályosították a mennyei élet örökkévalóságát.

Az igazság megkívánja, hogy megemlítsük azt is, hogy Ágoston nem vádolja Origenest emiatt,1) de tény az is, hogy követői elszórtan vallották, mert Ágoston bizonyítja velük szemben egy-két helyen műveiben. Az argumentum ugyanaz, mint ami a pokol örökkévalóságát alátámasztja, csak fordítva. Krisztus azt mondotta, hogy : örök. Ha a pokol örök, — ami biztos, — akkor a menny is, mert a kettő tenorja ugyanaz. Azután mondhatjuk-e boldognak azt, aki mindig attól fél, hátha elveszti boldogságát ? Itt a nyitja annak is, hogy a földön nincs boldogság. De ha a mennyországot minden javak összeségének, boldogság honának neveztük, ezzel azt is kimondottuk, hogy az örökké fog tartani, különben nem volna nevezhető igazi boldogságnak.2) Az elveszíthetőség nem a teljes boldogság velejárója (Civ. 10.) Ugyanezt a gondolatot húzza alá a „De Trinitate“ c. könyvében, melyben azt állítja, hogy „boldogság halhatatlanság nélkül nincs,“ . . .8) vagy egy másik helyen, ahol a boldogságot bővebben tárgyalja.4) De ép az ember jó utáni, boldogság utáni vágya zárja ki és cáfolja meg az origenista eszmét.

1) Sőt egy helyen védelmébe veszi, mert az utókor sok mindent be- toldott, amit Origenes nem tanított. Origenes tana nem új. Plato, Philo felújítása és továbbépítése.

2) De civ. Dei X, 30-ban a platonikusokkal és Porphiriussal vitatkozva ugyancsak az érvet feszegeti.

3) De Trin. VI 5.

4) De mór. Eccl. cath.