1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
122 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. Azt már láttuk, hogy azoknak, akik az utolsó Ítéletben Krisztus baloldalán állnak, hova vezet útjuk. Hátra van még, hogy azokat elkísérjük, akiket életük a jobb oldalra állított s akik a Bárányt követik, (jöjjetek . . .') De hová? merre? ... A boldogság honába, a Szentek birodalmába, ahová Dante elgondolásában földi halandó nem juthat . . . pedig, pedig a honvágy mindenkit arra felé terel. Vagy nem az ősi honvágy tör-e ki a Krisztussal feloszlani kívánó Szt. Pál leikéből?! Ez a vágy Ágoston lelkén átszűrve így hangzik: A mi vágyunk netovábbja az ég, az örök élet!2) (Desiderium nostrum non sit nisi caelum), ahová mindannyian törtetünk. Azt sem szabad felednünk, hogy Ágoston egy szent vágytól égő kommunitás. nevében használta itt a többes számot. S bátran használhatta, mert nem volt korának embere, aki tagadásba vette volna egy másik világ létét. Akik szószéke körül állottak, reményeikkel bele voltak gyökerezve a boldog másvilág talajába, éhesen is várták tőle a reveláló igéket ; akik pedig ellenségei voltak, lesték cáfolatát. Nem volt tehát más feladata, mint hivatkozni a lelkek mélyén élő reményre és felkelteni a belül lappangó boldogságvágyat. Ez elég bizonyság és alátámasztás volt azok mennyországos hitének, akik mellette állottak. Így is tett. „Van nekünk reményünk, el tehát minden szomorúsággal ! Még ha megannyi könnyek között gördülnének is napjaink.“'? A kereszténynek nem is szabad szomorkodnia — írja egy férjét vesztett özvegynek? — hisz a legbensőbb ígéret birtokában vagyunk, mely Ígéret egy másik hazának útlevele, annak a hazának, ahová szeretteinket küldjük, nem azért, hogy elveszítsük, hanem, hogy örökre biztosítsuk. Ez a mi reményünk, ebből élünk. Más hazát kíván tehát reményünk, lelkünk legmélye, ahol a boldogság örvénye hányja fodrait. Innen van az, hogy Ágostonnak nem nagyon kell körülbástyáznia argumentumokkal a mennyország létét. Emberek, akik a boldogságra törnek, nem tagadják a boldogság hazáját. ') Máté 25, 34. 1 ") Sermo 171, 10. 3) U. o. ? Ep. 92.
