1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Második rész. Munkálatok

116

JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV.

nyelvérzékre tettek szert, a külföldi remekművek tanulmányozása által sok új eszmével gazdagodtak és évről-évre kitűnő fordítással gyarapították a magyar egyházirodalom könyvpiacát. A fordításokban hűségre törekedtek, de a magyar nyelv sajátságait sem vetik el. Ponori Thewrewk Emil elvét követték : „A szigorú hűség nem abban áll, hogy a szót fordítsuk, hanem a mondatot, annak sem külső formáját, hanem értelembeli tartalmát.“1)

Az iskola ekkori kiadványai szép nyelvérzékről tanúskodnak. Ezekkel szolgálta ezután a magyar nemzetet és egyházi irodalmat.

A nyelv terén eddig észlelt hullámzások, ingadozások mind ritkábbak, mind enyhébbek lettek, míg végre teljesen diadalra jutott a nemzeti nyelv és iskolánk szilárd alapokra helyezkedhetett. Nem volt többé szükség a részletek aprólékos boncolgatására, ilyen irányú dolgozatokkal vagy fejtegetésekkel már nem találkozunk. De azért a nyelv nem került le teljesen a napirendről. Továbbra is találunk nagy nyelvészeket az iskola előadó asztala mellett, de ezek már nem bíbelődnek a nyelv elemeivel, hanem magasabbra szállhatnak és annak szellemében fúrhatták magukat s az átfogó összefüggéseket fürkészhették.

Messzire vezetne, ha csak az értékesebbeket akarnók is ezek közül elsorolni. Mégis egy-kettőt nem hallgathatunk el. Karácson Imre győri növendék „Nyelvünk és a rokon nyelvek“ című előadásában a magyar nyelvnek a török-tatár nyelvhez való viszonyát kutatja. Nem a finn-ugort veszi nyelvünk anyjának, hanem a török-tatárnak ad előnyt. Kele István a magyar-kun rokonság kérdését tárgyalta.

Mikor édes hazánk ezer éves fennállását ünnepelte, az iskola az országos kiállításon bemutatta kiadványainak addigi sorozatát. Irodalmi munkásságának elismeréséül a bizottság nagy milleniumi éremmel és díszoklevéllel tüntette ki, 1925-ben jelent meg az utolsó kiadvány, azóta az iskola csak a saját belső körében műveli a nyelvet. A nemes iskola mindig figyelembe vette, hogy nevében szerepel a „magyar“ jelző. MunJ) A helyes magyarság elvei, Bpest, 1873. 88. lap.