1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)

Második rész. Munkálatok

108

JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV.

nukat csak emelte. Ók a magyar egyházi nyelvet vették pártfogásukba. Azt akarták szépíteni, hajlékonnyá, hathatósabbá tenni, hogy a számtalan fogalom és fogalomárnyalat kifejezésére alkalmasabb legyen. Jól tudták, hogy nem mindegy, hogy tiszta és művelt, vagy darabos és pór nyelven hirdetik a meny- nyei igazságokat.

Az iskola működése az első években úgyszólván fordításban merült ki. Az idegen nyelvű feltűnést keltő kiválóbb munkákat vették kezükbe és azokat adták vissza magyar nyelven. Azonban a fordításokkal kapcsolatosan is sok nehézségbe ütköztek, mert jól fordítani nem oly könnyű feladat, mint gondol- nók. A féktelen újítás zavarai miatt sokszor az iskolában is vita támadt az egyes szavak helyessége felett. A legnagyobb hiány abban rejlett, hogy nem volt szabály, egységes nyelvtan, amely után indulhattak volna. A különböző nyelvtanok szerzőik iránya szerint sokban eltértek egymástól, az ország különböző részeiből összejött kispapok eltérő szabályokat tanultak. S itt azután egyik sem érvényesülhetett ellentmondás nélkül. A fejlődés pedig korlát, szabály nélkül mihez igazodjék? Enélkül nem lehet szó a nyelv szép kiépítéséről, az árnyalatok formálásáról ; a szabadosság csak zűrzavart teremthet, a jót önkénytelenül is elrontja a helytelennel. A sok nyelvtan közül nehéz volt választani ; kiforrott, egységes zsinórmértéket hiába kerestek volna. Az iskola 1833-ban lépett a nyilvánosság elé fordításaival, nem akarta, hogy munkálatait nyelvbeli gerinctelenséggel vádolhassák, azért a Révay nyelvtant fogadta el és ahhoz szabta nyelvészeti fejlődése fonalát.

Az írásmód egységesítése érdekében még hathatósabb eszközökhöz is nyúlnak. Irásjobbító néven két külön tisztviselőt állítanak munkába. Ezek csupán az íráshibákat javították ki és nyelvészeti szempontból vizsgálták azokat a dolgozatokat, amelyek egyébként megütötték az elfogadhatóság mértékét. A vitás ügyet tehát két emberre bizta az iskola, kik szintén nem mindig voltak ugyanazon véleményen, sőt nemcsak egymással, de az iskolával is ellentétbe kerültek, nem egyszer önkény, máskor féltékenység vagy valami érdek is vezethette őket. Hogy ezt megakadályozzák, az újabb veszedelmeknek elejét vegyék, más