1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
106 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. nagyrahivatott és éppen ezért erős belső szervezetet igénylő korszerű intézmény látott napvilágot. Az 1830/31-i egyetemi tanévben született meg véglegesen a nemes egyesület Magyar Gyakorló Iskola név alatt. Istent és hazáját akarja szolgálni. Hogy ezt a szolgálatát tökéletesen teljesíthesse, szüksége van elsősorban a nemzeti nyelvre. „Nyelvében él a nemzet“ szózat hatotta át az ifjú szíveket. Az iskola abban az időben a magyar nyelv művelésében látta első célját. Ennek beszédes tanúi az évkönyvek elsárgúlt, de sokatmondó lapjai. Mindjárt az első jegyzőkönyv előszavában olvassuk, hogy a tagok is megértették Nagy Pál szavait: „Hol nincs nyelv, nincs nemzet ; hol nincs nemzet, nincs haza ; hol nincs haza, nincs oltár, nincs mire tenni az áldozatot.“ A nemzeti nyelv becséről beszélt Ihász György. Magával ragadóan szólt a magyar nyelvről, amely szorosan összefügg nemzetiségünkkel és a hazaszeretettel ; a nemzet fennmaradása művelődése elszakíthatatlan kapcsolatban áll a nemzeti nyelvvel. A hazai nyelv megbecsülhetetlen sajátja a nemzetnek s a nyelv pusztulásával a nemzet is elenyészik. A magyar nyelv művelése által kapcsolódik az iskola kora szellemi mozgalmaiba s veszi ki részét a hazátmentő nemes munkában. Ebben az irányban kezdte a nemes iskola fáradtsággal járó tevékenységét. Kölcsey mondását tartotta szem előtt és vallotta egész munkálkodásában, hogy „idegen nyelveket tudni szép, de a hazait lehetségesig művelni kötelesség“. Különösen az isteni tudomány, a theológia nyelvét akarja csiszolni s a sok latinizmustól felszabadítani. A tagoknak elsősorban erre van szükségük, mert ezáltal a papi pályájukra is készülnek. A tagok a tiszta magyar beszédet tanulják, a tökéletesebb nyelvismeret és gyakorlat az óhajuk. Az iskola minden buzdításai arra irányulnak, hogy a tagok lankadatlan öntevékenységgel és önművelődéssel tökéletesítsék magukban a szép hazai nyelvet. Az első években a legnagyobb lelkesedéssel fejtegetik a nyelvészeti kérdéseket és fiatal hévvel csiszolják nyelvérzéküket, hogy a magyar nyelv szépségeiben necsak gyönyörködni tudjanak, de azokat magukévá is tegyék. így tanulnak előbb
