1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
102 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. Radnai Farkas c. érsek, volt besztercebányai püspök 25 éves püspöki jubileuma alkalmával kapott szerencsekívánatra válaszol. A tiszteletreméltó érsek sorainak elolvasására önkénytelenül is könnyek szöknek az ember szemébe. A pár sorból kitűnik az a nagy szeretet és becsülés, melyet a régiek éreztek az Iskola iránt. A gyönyörű levél minden szava megérdemli, hogy itt a nyilvánosság előtt is megjelenjen. „Nemes Iskola ! — így szól a levél — Legszebb legkedvesebb ifjúkori emlékeim virágából font koszorút tett le püspöki jubileumom szt. áldozati oltárára a Nemes Iskola, hozzám ez alkalommal küldött kedves üdvözletében. — A papi életnek sokszor viszontagságos menetén oly szükséges lelki erőknek, az Ur Isten malasztjai mellett, egyik forrása az irodalmi készültség ; a világgal vívott harcainknak fegyvere a készültséggel forgatott toll ; s így a már közel százados Magyar Egyházi Irodalmi Iskola fölélesztője, oktatója és lelkesítője a hívatásos tehetségeknek, s termékenyítője egyházunk és hazánk magasabb értékű szolgálatának. — Midőn ezen legnemesebb célú egyesület üdvözletét ezennel megköszönöm s annak működésére és tagjainak törekvésére Isten áldását leesdem : kívánom ugyúttal, hogy a Nemes Iskolát mindvégig úgy szeressék, mint amily kegyelettel s boldog emlékkel csüng rajta ötvenhat év előtti elnöke: Dr. Radnai Farkas c. érsek s. k.“1) Amint már a bevezetésben említettük, csak az értékesebb leveleket ismertettük. De ezek mellett még igen sok a levelek száma, melyek mind az Iskola élénk összeköttetését bizonyítják a hazai, egyházi és világi tudományos körökkel. Alig van az elmúlt 100 év folyamán püspök, főpap, kath. társadalmi előkelőség, ki érintkezésben ne lett volna Iskolánkkal. Sajnos sokan lenézik ezeket a poros és megfakult írásokat ; pedig aki elmerül elolvasásukban, megtanulja becsülni Iskolánk múltját ; megtanulja szeretni ezt a társaságot, melynek kebléből annyi derék hazafi került ki és dolgozott „Istenünkért és Hazánkért“; és ami a legfontosabb, megtanult teljes szívvel dolgozni az Iskola jövőjén. Mert hiába a fényes múlt, ha elmerülünk a jelen ') 1927. febr. 2,
